Miért lettek ilyen nagy elvárások a gyerekvállalással kapcsolatban?

Ez van,ha ilyen szélsőségesek a vagyonelosztások.

Van,aki 1 év alatt megkeresi 1 lakást árát.

Más 40 évig törleszt.

De,aki 1 év alatt megkeresi,az ne akarjon már tanácsot adni annak,aki 40 év alatt éri azt el,hogy saját lakása van...

" Most 25 éves vagyok, saját lakással, stabil párkapcsolatra, közel 300000 Ft-os fizetéssel. Lenne hova gyereket vállalni, de nem érzem úgy, hogy lelkileg kész vagyok a feladatra. Még csak nemrég repültem ki a családi fészekből, csak most kezdem megszokni, hogy egyedül kell gondolkodnom magamról. Jelenleg nem akarok még másról is. Ráadásul imádom a munkámat, "

Ez teljesen érthető.

Ha ennyit keresnék sem vállalnék gyereket ilyen idős korban.

Egy 25 éves ember átlagban nem szülőnek való,hanem fiatal,élni akar,tapasztalatokat szerezni.

Véleményem szerint a nagyon egyszerű emberek vállalnak ilyen idősen gyereket általában.

Igen,most repültél ki a családi fészekből,nem lehet egyből szülő az ember,nem tart ott érzelmileg...

11-es, ez érdekes, hogy egy gyerek lehülyézi az apját, mert vele foglalkozott, nem "élt".

Nekem az élet szép pillanata, ha valamelyik gyerekemmel játszótéren vagyok, fagyizóban, vagy telefonon megbeszélünk egy matekpéldát.

Ki ne hagyd!

89-ben születtem, azok az idők talán azért voltak egyébként jobbak, mert előbb elmehettél nyugdíjba.

Pont ma került szóba, hogy 55 év volt a kórhatár a nőknél, na azért az nem mindegy :) De korengedménnyel 51 évesen ment el a nagymamám nyugdíjba amikor születtem, hogy betudjon segíteni.

Anyum akkor még a 23-t se töltötte be, de készen állt a feladatra. Csak jó volt, hogy nem kellett bedugni reggel 6kor az oviba, mert ők indultak a munkába. Meg szünetekben is volt aki vigyázzon rám, szinte az egész nyarat velük töltöttem.

Hát most esély se lenne arra, hogy édesanyám nyugdíjba vonuljon majd 1,5 évtized múlva talán...

Szóval igen másabb a világ, több segítséget kaphattál akkoriban.

Az életszínvonal nem feltétlen volt jobb, de a nagyszülőknek már volt rengeteg szabadidejük...

Egyébként én is szeretnék gyereket, csak még anyagi helyzeten kicsit javítani kell, meg a ki vigyáz rájuk szünetekben kérdést is jó lenne megoldani. Bár végső soron van lehetőség nyári szünetben is óvodába járatni, vannak helyek ahol felügyelnek...

De az nem az igazi gyerekkor, bárki bármit is mondjon...

"Meg azoké az ostoba nőké akik egyenjogúságot követeltek."

Kérlek szépen, én egy ilyen "ostoba nő" vagyok, de 28 éves koromra már két gyerekem volt. Mellettük szereztem diplomát, plusz egy szakmát, és lettem elismert a munkámban. És imádom a gyerekeimet.

Mellettük építettük fel az életünket a férjemmel közösen. Nem voltak nagy elvárásaink, jóformán mindent úgy értünk el, hogy ők már megvoltak (vagyis a nagy már igen, de a kicsi mellett is tartott, tart még a folyamat), és nekünk ez így volt tökéletes. Ők soha, semmiben nem szenvedtek hiányt, de az is igaz, hogy sosem vágytunk felesleges luxusdolgokra, és nekik sincsenek ilyen óhajaik.

"11-es, ez érdekes, hogy egy gyerek lehülyézi az apját, mert vele foglalkozott, nem "élt". "

Apám bevallotta,hogy sosem akart megnősülni,csak nem akart kilógni.

Olyan "hétvégi" apuka volt.

Persze szeretett minket,de sosem volt szabad,mindig önmaga volt az utolsó.

Nem mindegy,hogy az ember 20 vagy 40 éves korától él ilyen felfogással.

" felesleges luxusdolgokra,"

Mindenki máshogy értelmezi a luxust.

Van akinek a drága elektronikai eszközök számítanak luxusnak,másoknak meg a hús és a zöldség,gyümölcs,normális élelmiszerek.

Szóval igen is kell egy minimum szint,lehet nálad ez még nem luxus,de sok ember nem teheti meg,hogy minden nap minőségi élelmiszereket vásároljon.

Ha nekem gyerekem lenne én igen is szeretném neki megadni,azt amire vágyik,ettől nem érzem az,hogy ez elkényeztetés.

Nyilván lenne egy lélektani határ.

De vannak,akik csak etetik a gyereket,meg használt bóvli ruhákat vesznek nekik,és azt hiszik majd attól boldog lesz.

a gyerek normális szellemi,lelki fejlődéséhez az is hozzátartozik,hogy megveszem neki azokat a dolgokat,amikre vágyik.

Ha van egy hobbija,akkor van rá pénzem,hogy finanszírozzam.

Ha elakar menni egy moziban,akkor legyen rá pénzem.

Ha edzőterembe akar menni,legyen rá pénzem.

Ha nyáron nyaralni akar a barátaival,legyen rá pénzem.

Ezeket nem tartom luxusnak,pusztán alap igényeknek.

Undorodom az olyan proliktól,akik a létminimumot is alig tudják megadni a gyerekiknek,és elvárják,hogy a gyerek még azért is hálás legyen,mert megszületett.

Abból a gyerekből lesz egészséges felnőtt,akinek egészséges gyerekkora volt.