Miért lettek ilyen nagy elvárások a gyerekvállalással kapcsolatban?

Sok dolog van ebben...

30 éves koromig én is biztos voltam benne, hogy soha, - eddig négy van :D

Ott ez a fogyasztói társadalmi idiotizmus, hogy "élni" kell, a gyerek meg ebben akadály.

Meg a másik ilyen közhely... "majd ha meglesz minden hozzá" - sohasem lesz meg.

Férfiként könnyebb, mert idő van bőven, a nőket sajnálom, 40-50 között bánja meg jó részük, de hát nekik akkor már annyi.

Rengeteg oka lehet, talán a legfontosabb a félelem.

Azt gondolják, hogy a gyerek miatt az addigi életük teljesen felborul, már nem tudnak kettesben kimozdulni, nem lesz egy intim pillanatuk, megterheli őket anyagilag. Mások attól félnek, hogy a kapcsolat nem eléggé stabil a gyerekvállaláshoz. A többiek tényleg az anyagiak miatt, általában szegény családból származók, akiknek soha nem elég a pénz hozzá, annyira meg akarnak adni mindent a gyereknek, amit ők nem kaphattak meg.

A vége persze mindig az, hogy a harmincas nőt elfogja a pánik és szül egy gyereket annak aki épp ott van, a biológia felülírja a józan gondolkodást.

Én sehol nem látok nagy elvárásokat. Van egy-két ember, akinek saját családi ház meg új autó kell hozzá. Azt nem hiszem, hogy akkora igény lenne, hogy legyen mindkét szülőnek rendes munkája, hogy legyen saját szobája a gyereknek (én éltem egy szobában öcsémmel, nem voltunk jó tesók, egy kész pokol volt, nem volt magánszférám, és folyton nekem kellett engedni... ne úgy induljunk neki, hogy jaj, biztos a legjobb tesók lesznek az eggggész világon, főleg ha nem tudjuk magunkról 100%-osan, hogy kivételezni fogunk-e vmelyikkel, vagy nem), hogy albérletbe csak akkor szüljön vki, ha nem nagy az esély rá, hogy 2 hónap múlva kirakják, mert kedvezőbbek az anyagi viszonyok... hogy a gyereket ne kenyéren-vízen tartsák (legyen pénz ruhára, kulturálódásra, osztálykirándulásra)...

Én egyébként ha nagyon rosszak lennének a körülményeim, nem vállalnék gyereket. Önzőségnek tartanám.

Nagyon sok oka van, területileg is nagyok a különbségek. Bp.-en általában 30 körül szülnek a nők, vidéken sokkal korábban. A nőknek manapság már a karrierépítésre is kell gondolniuk, az pedig nem kevés idő, ha minden jól megy, 5 év egyetem után ott állnak 23 évesen és akkor kezdhetik legalulról a szakmát, minimum 5 év mire valaki komolyan vehetővé válik, de akkor azt még nem kalkuláltam bele, hogy sokan phd-ra mennek, ami plusz 3 év. 30 évesen nekiállnak a gyerek témának, ha van hozzá partner, 30 fölött pedig nehezebben jön össze, sokan éveket várnak a teherbeesésre is. Ráadásul a párkapcsolatokkal szemben támasztott követelmények is megváltoztak, nem divat kitartani a másik mellett, vagy egyáltalán elviselni a másikat. A több évtizedes házasságok anno egyáltalán nem erre a sémára épültek.

Egyébként én úgy gondolom, hogy nem kell megfelelni az általad elképzelt társadalmi normáknak, lehet, hogy nem is azok a normák vannak érvényben, amiket te gondolsz, éld úgy az életedet ahogyan neked tetszik.

Nekem is mondták már mikor akarok gyereket mondtam nem most.

24 éves leszek. A szakmámban nem tudtam elhelyezkedni, párkapcsolatom nincs. Szüleimmel élek és jelenleg közmunkán vagyok egy irodában kapok 53 ezer ft-ot.

30 éves koromig biztos nem fogok szülni ha csak nem éveken belül megtalálom az igazit és a szakmámban is dolgoztam, van saját lakásunk/házunk.Nem pedig a szülők nyakán.

Viszont max 35 éves koromig szülni akarok. Utána már nem igazán akarok gyereket.

De nem is nagyon gondolkozok ezeken majd lesz ami lesz,egyenlőre így látom.

De nekem az életem napról napra változik szóval bármi lehet még.

Nekem elvárás:

Saját ház/lakás (albérlet is lehet persze)

Normális férfi aki apának alkalmas

illetve ne 60-100 ezer ft.-ot keressen,mert ha én otthon leszek a gyerekkel ennyiből nem igazán fogjuk fent tartani magunkat,a lakást és még pluszba a gyereket akkor csak szenvedés lesz.