Nők akik 30+ évesen lettek anyukák?

Utolsó! Teljesen egyetértek. 22-es

Anyukám 40 évesen szülte a tesóm. Most 50 éves és most néz ki 40nek. Teljesen fiatalon tartja a gyereknevelés és nagyon élvezi is.

Nem az a lényeg, hogy 50 éves valaki és 40-nek néz ki és érzi magát, és fiatalon tartja a gyerek nevelés! Az a lényeg, hogy ha idősebben szülünk nem fogunk tudni valószínűleg annyi időt eltölteni velük, vagy csak nyomorúságos öregként szenvedve a betegségektől, minhta fiatalabban szültük volna őket. Vagy nektek az nem számít, hogy megéljétek azt, hogy házasságot kössön valakivel, hogy lássa, hogy alakul az élete, hogy unokáid legyenek és netán velük is értelmes időt el tudj tölteni? Csak az számít, hogy legyen, aztán nem baj, ha nem éled meg a fontos dolgokat? Én elhiszem, és tudom és én is abban vagyok, hogy 30 körül lesz gyerekem, de nagyon sajnálom, hogy nem előbb, mert nekem is a szüleim még fiatalok és bírják magukat, de 30 évesen adok nekik unokát, már kézzel lábbal várják, nem beszélve a nagyszüleimről, akik már nem élnek mind, ők is szeretnék megélni, a dédunokát. Hisz régen ez nem volt probléma, de most huszonakármennyi ha valaki értelmes diplomát akar, és aztán kezd még el dolgozni, akkor kellene, egy kis bedolgozás is nem egyből elmenni szülni, szóval nagyon másak a dolgok már, és megértem, hogy sokak csak 30-on felül vállalna, de sztem ez sajnos nincs rendben. Lehet lepontozni, de én mindig is szerettem volna fiatal anya lenni, de ezek miatt a dolgok miatt nekem sem jött össze.

Nem nézem vissza hanyas vagyok. 31 évesen szültem. Szerintem, ha 25 évesen szülök se sokkal több az esélyem a dédunokára. Mondjuk szerintem a késői gyerekvállalás 40 körül van, nem harmic pár évesen. Mindig vannak pro és kontra érvek. Engem anyu fiatalon szült (21 volt). Mondjuk kaptak tanácsi lakást és az akkoriban átlagos életszínvonalon tudtak nevelni (lett még két öcsém). Később viszont válás, rendszerváltás, stb. és eljutottunk oda, hogy várni kellett a csp-t. Vagy jött gyerektartás vagy nem. A nagyszülők segítségével mindhármunkat kitaníttatott (kettőnknek diplomája van, egyik öcsémnek technikuma). De nagyon nehéz volt Neki. Azt mondja, ha újra kezdhetné, 30 alatt nem szülne. Én meg kamaszként eldöntöttem, nem akarom, hogy várni kelljen a csp-t... Szóval tanultam, megalapoztam az életem (tudom, jöhet bármi és elúszhat mindenem, de azért ne ezt vegyük alapnak) és olyan helyzetbe szültem, ahol egyedül is fel tudom nevelni a gyerekem és tudok anyunak is segíteni. Lehet nem leszek dédnagyi, de ha minden jól megy, az unokáimat még tudom segíteni.

Én 35 vagyok és most várom az első babánkat. Egyetem végén jöttünk össze a férjemmel, utána mindketten dolgozni kezdtünk, jött a külföldi munka, szakvizsga, olyan dolgok, amiket felsoroltak az előttem szólók. 29 évesen házasodtunk össze és szerettünk is volna egyből babát, de sajnos idáig kellett rá várnunk! Szóval ha minden úgy alakul, ahogy terveztük, akkor 30 évesen szültem volna az elsőt és rá két évre a másodikat. Ezt nagyon sajnálom, hogy nem így történt, de nem tudtam befolyásolni! Szerintem egyébként itt egy kicsit mindenkinek igaza van. De a mi családunkban volt egy érdekes példa... A dédmamám 16 évesen szülte a nagymamámat, majd 20 évesen az öccsét. Egyiküket sem szerette, nem törődött velük, a nagymamáiknál laktak felváltva. Az én nagymamám, aki most 88 éves, a mai napig nem tudja feldolgozni a gyermekkorát, kicsi koromtól mindig hallgattam tőle, hogy mennyire nem kapott az édesanyjától semmi szeretetet. Amikor én születtem, a dédmamám csak 66 éves volt, tehát tökéletes korban lett volna, hogy "unokázgasson" velem. De le se tojt engem és később a húgomat, olyan szinten nem érdekeltük, hogy az utcán simán elment mellettünk köszönés nélkül. Gyerekként persze ez nekünk is nagyon rosszul esett, és nem értettük, hogy lehet ilyen... A történet érdekessége, hogy viszont miután a dédapám elesett a háborúban, lett egy második férje, akinek 39 évesen szült egy kislányt. Ez a gyerek lett a szeme fénye, mindent megadott neki, imádta őt. A haláláig csak róla áradozott, vele nagyon jó volt a viszonya, a tőle született unokáival rengeteget foglalkozott (már ők is húsz év körüliek voltak, amikor meghalt). Tehát az ő esetében a későn született gyereke és a tőle származó unokák álltak hozzá mérföldekkel közelebb, mint a fiatalon szült gyerekei, tőle származó unokák és dédunokák...

*bocs, elírtam, a nagymamám 85 éves, nem 88, de a lényeg ugyanaz :)