Kisbabás, kisgyerekes anyukák, ti hogy "emésztitek meg", ha még nem kívánjátok a szexet?

Nem arra gondolok, hogy a párotok hogyan viszonyul ehhez, hanem hogy ti hogyan álltok hozzá.

Egy kisgyerekünk és egy kisbabánk van, egyelőre (ismét) semmi kedvem az egészhez. Az első szülés után is ez volt kb. egy évig, akkor is nyomasztott az egész, pedig a férjem soha nem tett semmilyen megjegyzést, én voltam az, aki néha felhozta a témát és kínomban röhögtem magamon.

Néha próbálok erőt venni magamon és nem bealudni, amint ágyba kerülök, vagy esetleg kezdeményezni is, de őszintén szólva sem kedvem, sem erőm nincs hozzá.

Még nehezebbnek érzem, amikor olvasom, hogy más még a szülés utáni hat hetet is alig bírja ki szeretkezés nélkül.

Bocsánat, ha kissé kusza lett, de eléggé nyomaszt a dolog. Ti (akik hasonló cipőben jártok) hogyan viselitek és dolgozzátok fel magatokban ezt a helyzetet?