Kisgyerekes anyukák, van olyan akinek a párja semmiben nem segit otthon nektek?

Azt nem mondom hogy semmiben nem segít, de én is többet várnék el. Pont nekem is ebből van elegem mostanábòl hogy itthol én csinálok mindent. Én még itthol vagyok ezért nem is tudok emiatt nagyon szòlni de előre látom hogyha már vissza megyek dolgozni akkor is ez lesz. Pláne azért zavar mert az én párom nem ilyen volt, jobban kivette a részét de most valahogy azt látom hogy mivel ő keresi a pénzt ezért ugy érzi hogy ez feljogosítja arra hogy itthol "csak" pihenjen. Ha sokat dolgozik akkor nem várom el, de neki is van olyan hogy lazább a munka akkor jò lenne ha segítene.Persze én türelmetlenebb vagyok itthol mert úgy érzem hogy mindent én csinálok, erre még ezt is megkapom hogy miért vagyok ilyen?!

Bár meg kell mondjam azért ilyeneket nem vár el hogy kipakoljam mindig a kaját elé. Sőt ugy vagyok vele ha már nincs erőm este akkor csináljon magának valami kaját, azért egy kenyeret ő is megtud kenni. De mondjuk ilyenért nem szòl, ha már ezt is megjegyezné akkor tuti robbanék.

Akkor se lenne jogos, ha nem dolgoznál.

Már egy kisgyerek is megérti, hogy együtt koszolunk, együtt takarítjuk el és képességeihez mérten segít is, ha úgy van nevelve, pedig aztán ő se dolgozik. ;)

De, nyilván nem most lett ilyen, hanem már a gyerekek előtt. Tudod, amilyen virágot szakítottál....

Az ételt a ferjem ele teszem minden egyes nap. Ez nem nagy dolog. Viszont o mindent megcsinal. Ha kell, porszívózik. Port torol. Mindketten dolgozunk, 3 gyermek van.

Beszélni kell róla!

Húú, szerintem itt néhányan nagyon rossz úton haladtok. Egyetértek a 3 gyerekes anyukával, aki azt tanácsolja hogy beszélni kell róla. Máskülönben ő sem érti hogy miért lettél ilyen rideg és elutasító vele szemben - ő csak azt látja hogy otthon vagy egész nap vagy dolozol, de neked csak szórakozás a házimunka és a gyerek.

A férfiak sokszor egyszerűen csak pasik tudnak lenni - lehet hogy rossz az apai példa előtte, vagy hagytuk elkényelmesedni őket.

Nálunk két pici gyerek mellett úgy néz ki az átlag nap (én itthon vagyok velük), házimunkát én végzem. Ő kávét főz, egyedül megreggelizik, én a gyerekeket rendezem. Munkába elviszi az általam főzött ebédet, amit vagy délelőtt gyorsan vagy alvásidőben főzök. Délután ritkán jön velünk sétálni, akkor saját dolgaival foglalkozik. Este együtt vacsorázunk van, hogy ő is ott hagyja az asztalon a tányérját (nem ez fáj, hanem az hogy a pici egy mozdulattal lesöpri a földre és még a törmeléket is takaríthatom).

Vacsora után mesét olvasok, de ezután ő viszi el őket fürdeni, 9 körül már csend van.

Nem várom el tőle, hogy besegítsen a házimunkába. Én sem állok neki a ház körüli barkácsolásnak, nem veszem elő a fúrógépet, nem szerelek meg semmit amihez ő jobban ért.

Én is furcsán néznék ha nekiállna a vasalásnak, sőt magamat érezném alkalmatlannak a feleség szerepre.