Kisgyerekes anyukák, van olyan akinek a párja semmiben nem segit otthon nektek?

régebben nem volt ilyen, aprobb dolgokat porszivózás, ebéd elkészitésében aprobb dolgokat segitett. mára ez teljesen megváltozott. Sérelmezi azt is, miért járok dolgozni, miért nem vagyok otthon. (éppen megtehetnénk)

A garázst is, ahol a kocsink van, azt sem képes kiseperni, azt is már én teszem, mert nem birom elviselni, hogy retkes. de nekem elég a házat rendbe tenni.szová teszem, és nem nagyon tetszik neki. azt mondja, majd kisepri, amikor ö akarja. de mondom, soha nem sepernéd ki. annyira elegem van, nem nagyon tudom ezt kivel megbeszélni. sajnos vele sem jutok dülöre. emiatt nagyon kezdem megutálni, sajnos ezt tudom mondani. föleg mikor elnézem, sok apuka segit a párjának. meg sokan nök! mennyire megkimélik magukat!

hát én meg ugy gondolom, hogy ezt nem mondani kellene, hanem magátol felfogni. ugy érzem, az ilyen emberek egy nagy taplók! nem tudom szebben megfogalmazni. Nem vagyok ilyen, mert érzelmes, szeretetre vágyo anyuka vagyok, aki a gyermekeiben leli legnagyobb örömét, de szükségem is lenne egy segitö,szeretö, összetartó társra is!

várok még válaszokat.

erre egy példa, hogy apuka adjon a gyerekeknek vacsorát, sajnos arra sem méltó! egyszer nagyon nagyon beteg voltam! Megkértem, készitsen már nekik vacsorát(pl. virslit, vagy szendvicset)mert képtelen voltam bármire.Pedig én már nagyon utolsó az, hogy ne tudjak egy vacsorát adni a gyerekeimnek,hogy olyan beteg legyek! A gyerek megmaradt ovodai zsemlét ketté vágta, és azt adta oda nekik, ugy ahogy volt.

Nem tudom, minek nevezzem az ilyen embereket? Nem nézné semmibe a másikat? Régen olyan figyelmes, kedves volt, igaz apro dolgokat, de segitett. Még azt is felvetettem neki, hogy esetleg szerelmes lett? Vagy mi lett vele? Azt mondta, én vagyok a baj, hogy mindig csesztetem, hogy segitsen krumplit puculni, vagy a gyerekek fürdetésében, egyéb dolgokban. erre azt mondja, nem kötelezö mennem dolgozni, én akartam. nem ö küldött.