Szülés után 3 hónappal depresszió?

Eddig minden ok volt. Gyerek alszik éjszaka, az sincs, hogy kialvatlan vagyok, mégis òlmos fáradságot érzek. Meguntam minden nap beszélni vele, mert "sokat kell vele beszélgetni! " nekem egyszerűen néha nincs kedvem beszélgetni. Úgy érzem már ezzel is elhanyagolom. Már az altatást is Meguntam, megkapja a cumit és haggyon békén. . De ettől meg úgy érzem jobban szereti azt a műanyag izét, mint a karomban elszenderedni. Egész nap nyekereg és semmivel se tudom megnyugtatni. Egy ideig felvettem, de már nehéz és ilyenkor feszkelodik, mint akinek ez se jó. Tegnap megneztem egy filmet, hogy kikapcsoljon, addig jó volt, de megint jönnek a hülye gondolatok.

Néha azon agyalok, hogy neki nincs rám szüksége, egész nap elvan a cumijával, meg ha vki ellátja a kaját, pelust. Meg ha beteg lesz, biztosan beadom intézetbe. Meg biztos nem kellek neki, mert nem szoptatom és evés közbe rám se néz. Szülés után volt pár sírós napom, de könnyen tulvoltam rajta, élveztem az egészet. Most viszont menekülnék. Már az se vidít fel, ha felajanlja a férjem, hogy vigyáz rá délelőtt, én meg menjek nyugodtan ahova akarok. Nem akarok sehol se lenni. Mi a baj velem? ?