Kérlek ne nevessetek ki vagy tartsatok hisztisnek! Azt hiszem szülés utáni depresszióm van méghozzá elég komolynak érzem. Valaki járt hasonló cipőben, tudna segíteni?

Kérd a párod segítségét, hogy jobban vegye ki a részét a család körüli teendőkből, hogy tudj te is kicsit kikapcsolódni, magaddal foglalkozni. Ez lenne az első lépés.

A következő pedig az, hogy felkeresed a háziorvosodat, ő pedig lebeszél a kórházban egy időpontot egy pszichológushoz és egy terápiát kezdenél, mert ez csak rosszabb lesz és az se neked, se a babádnak nem lesz jó!

Első válaszoló vagyok.

Nem szülés utáni depresszióm volt, szimplán pánikbeteg lettem a terhességem alatt, volt egy csomó egészségügyi problémám szülést követően, műtöttek is, ezek fokozták a pánikbetegségemet, plusz a házasságom is megromlott és valahogy ily módon több gyerekkori trauma is előjött, amin azt gondoltam, hogy túl vagyok, de mégsem így volt, tehát pánikbetegségem volt és szorongásos betegségem.

Szóval első kézből válaszoltam neked. Pszichológushoz jártam, egy nagyon jó pszichológushoz és jógáztam. És igen, én kellett hozzá, de az útmutatást és magát a problémákat felszínre hozni és a megoldásban segítséget a pszichológushoz kaptam, illetve jó volt egy olyan emberrel beszélgetni, aki kívülállóként mondta el a véleményét, nyitotta fel a szememet több minden tekintetben és persze szakszerűen állt hozzá a dolgokhoz.

És hidd el, hogy nem 5 alkalommal voltam pszichológusnál, hanem közel 1 évig jártam és gyógyultam meg teljesen. És ennek már több éve és rendben vagyok.

Viszont igen is nem szégyelltem segítséget kérni a környezetemben sem, hogy ne rám szakadjon egymagamra minden, hanem legyen időm magamra és tudjak kicsit kikapcsolódni!

Szia 3 hete szültem én az egyedülléttől kezdtem szorongani két napja! Pánik szerűen nem kaptam levegőt csak kapkodtam síró gorcsom lett nem tudtam abba hagyni......

Beszéltem a védőnővel ő mondta hogy szedjem a szedatif pc homeo bogyót mert szoptatok is!! Szedem és jobb ..... Próbáld ki

Szia!

Mikor megszületett a babám keresetem azt a rózsaszín ködö, de nem találtam.

Egy hétig anyukám és párom is itthon volt, addig minden rendben volt, vagyis úgy éreztem.

Aztán mindenki otthagyott...

Nagyon féltem, nagyon, sőt hihetetlen szorongás és szomorúság vette át az életem.

Bocsánat előre is..

A gyerekemet szerettem, de azt akartam, hogy ne legyen itt, keljek fel és ne is lássam soha. Mikor jött egy tiszta pillanat, akkor azért sírtam, mert egy szörnyeteg vagyok.

Aztán gondolkoztam, hogy mi lesz ha bekattanok és nem fogok emlékezni a dolgokra és valamit teszek a babámmal.

Anyukámnak át kellett jönnie, mert a telefont nem vettem fel, ténylegesen elgondolkoztam, hogy öngyilkos leszek.

Aztán mindig valahogy sikerült megnyugodnom. A Páromnak sírva könyörögtem, hogy költözzünk el, mert itt meg fogok halni. Rendes volt és 2 héten belül elhagytuk a házat, vissza költöztünk Ida, ahol 20 éve élek.

Azthittem elmúlik, nem. Illetve olyan erősen nem jöttek elő, mert mikor éreztem, hogy kezdek rosszul lenni, azonnal átmentünk a szomstédba anyához.

Volt, hogy a picit erősebben fogtam meg, de hál istennek soha nem bántottam.

A hibám az volt, hogy nem mondtam el a családnak, hogy mi van velem.

Viszont jól kezeltem orvos nélkül, mert megoldásokat kerestem.

Egy papírt vettem elő mikor jó kedvű voltam, majd azokat az érzéseket leírtam. Bármi vicces dolog történt velem, leírtam. Aztán ha rossz kedvem lett, elővettem.

Tanulnom kellett önuralmat és a helyzet elfogadást.

Nem volt könnyű. 1 éves koráig tartott, de teljesen kb 18 hónapos korára múlt el.

Most 27 hónapos.

Én sokat sétáltam, csak NEHOGY OTTHON ÜLJ.

Barátkoztam, aztán hobbikat kerestem.

Nagyon nagyon szeretem a lányom és sokkal türelmesebb lettem.

Orvoshoz nem fordultam, mert igen erős depresszióm volt, sikerült megoldani. Ha újra at kéne élnem, orvos segítségét kérném.