Kérlek ne nevessetek ki vagy tartsatok hisztisnek! Azt hiszem szülés utáni depresszióm van méghozzá elég komolynak érzem. Valaki járt hasonló cipőben, tudna segíteni?
Nagyon mélyen érzem magam. A szükséges dolgokat a babával elvégzem és kb ennyi.. Szinte egész nap csak fekszem.
Enni nem bírok, naponta max 1x. Folyamatos hányingerem van és állandó szorongás, boorzasztó.
Nem tudok aludni sem, már pánikrohamaim is vannak, éjjelente is akár, felkelek arra hogy remegek, kapkodon a levegőt.
Érdektelen lettem, kimerült, nincs kedvem élni.
Valaki légyszi segítsen!
Köszönöm ezt a részletes választ! :) Sajnálom, hogy ezeken mentél keresztül, de örülök, hogy túlvagy rajta.
Számomra jelenleg ez egy legyőzhetetlen valaminek tűnik.. Nagyon eluralkodott rajtam és nagyon nehéz kiszakadni belőle. Próbálok eljárogatni helyekre, de sokszor időm sincs, mert az én nyakamba szakad minden..
Én igazából nem félek attól, hogy a babában kárt teszek, hisz sosem ártanék neki. De félek attól hogy egyszercsak besokallok, összeomlok..
És nem merem elmondani jelenleg a férjemnek hogy mi van, mert nem tudom megértené-e egyáltalán.
Rossz, hogy senkire se számíthatok, még a pszichológushoz is babával mentem.. :(
Már jópár hónapja érlelődött bennem, de ez a hét nagyon kemény, tényleg már élni sincs kedvem. Ma egész nap feküdtem összekuporodva.. Folyton kattog az agyam, nem tud leállni, így pihenni sem tudok, 2-3 órákat alszom.
Sajnos a párom is rengeteget dolgozott, dolgozik. Fél 9-től aztán éjfél fél 1-ig dolgozik:-( Szóval, borzalmas. De már abszolút megszoktam!:-)
Nyugodtan fordulj dokihoz, családtaghoz:-)!
Orvosnál már voltam (illetve pszichológusnál) és lehet újra elkezdem, bár én akkor nem éreztem azt, hogy segítene, de lehet ez azért volt csak mert (mint ahogy itt egy válaszoló írta), viszonylag hamar abbahagytam..
Családtagnak igazából hiába is szólnék, mert ketten vagyunk a férjemmel itt, a legközelebbi rokon is 200 kilométerre.. Vidékiek vagyunk mindketten és nem sok ismerősünk van itt Budapesten.
Az a legnagyobb baj talán, hohy abszolút ingadozom és mikor úgy érzem, hogy most jobb, akkor hirtelen nagyon mélyre esek. De azt hiszem au abszolút mélypontot most értem el, legalábbis én nem hiszem, hogy lenne ennél az érzésnél lejjebb..
Mindenesetre köszönöm mindenkinek a válaszát, hasznoa volt egytől-egyig. És persze ha valaki úgy gondolja van még mit megosztania vagy tanácsolnia, azt szívesen olvasom. :)
Kedves kérdező!
Ne pszichológushoz fordulj, hanem PSZICHIÁTERHEZ! A szülés utáni depresszió ugyanis BETEGSÉG, amire GYÓGYSZER kell! Ebben az esetben a pszichoterápia másodlagos. Fizikai változások okozzák, a pszichés dolgok csak elősegítenek, a hajlamot fokozzák, de nem elsődlegesek.
Tehát a körzeti ideggondozó, vagy kórház pszichiátriai osztályát kell felkeresni mihamarabb. Ez ugyanis nagyon komoly helyzetté tud fokozódni, ami mind a baba, mind a te testi-lelki egészségedet veszélyezteti.
A terápia pár hónapig fog tartani, majd el lehet hagyni a gyógyszert szép lassan. A tüneteid nagyon hamar csökkenni fognak, jobban leszel.
Addig is ne maradj egyedül, mindig legyen mellettetek valaki! Jó egészséget kívánok!
klinikai szakpszichológus
Köszönöm szépen a további válaszokat, nagyon örülök, hogy ilyen sok és haznos tanácsot kaptam.
Kedves #14-es válaszoló, nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Ha gondolod, beszélhetünk privát üzenetben.. Hátha segítene mindkettőnknek beszélni egy kicsit "sorstárssal".
14#!
Te egy igazi példaértékű nő vagy! Vehetek rólad bőven példát!
Ilyenkor mindig az én gondom eltörpül,mikor ilyeneket olvasok!
Én annyit tudnék tanácsolni, hogy mindeképpen mozdulj ki otthonról. keress új lehetőségeket, ismerősöket. Ismerkedj.
Akár itt a neten is.
Ha találsz majd egy hasonló gondolkodású valószinü anyukát hirtelenminden könnyebb lesz.
Szervezz programokat magatoknak. Baba-mama találka. Nagy séta.
távoli rokonokkal is tudsz face-n tartani kapcsolatot. Akár el is látogathatnának hozzátok pár napot. Régi barátnő, ismerős, szülők bárki aki úgy érzed közel áll hozzád. Lehet ha többen jönnétek és egyikőjük a kicsivel maradna mig te a másikkal elmész egy kicsit valahova, feltöltődsz kicsit.
Próbálj könyvet olvasni, az is segithet! Nézz filmet ami feldob. Akár kisgyerekes szülőkről is amik viccesek.
Mindegy mi a lényeg, hogy gondolkodj el magadon mi az amit régebben szerettél. Affelé kéne valahogy tendálni. szerintem.
Ha pedig valami kicsikét előre léptél nagyon dicsérd meg magad. Nem szégyen az. mert eleinte apró lépések fognak csak siekrülni. lesz hogy visszacsúszol, de aztán mindig egyre feljebb és feljebb fogsz jutni. Hidd el!
Én bizok benned! Te is bizz magadba!
Lehet az is jó lenne ha vezetnél naplót. Mert ha már kiirod, kibeszéled magadból már az is jó. De akár egy blogot is vezethetnél idővel. mert lehet nagy segitséget adna másoknak. És neked is erőt amikor látod hogy sokan követnek, olvasnak.
A pszichológus jó, de szerintem a legjobban a családod, szüleid és te magad tudsz segiteni önmagadon. De kérj segitséget nyugodtan!!! lehet csak egy új esemény, egy utazás, egy új ember az életedben kibillent kicsit a hétköznapokból és új erőt ad!
tényleg ha messzi laknak a rokonok, miért nem utazol el hozzájuk? Vagy jöjjenek le érted, akár vonattal is vagy bárhogy ha nincs autójuk esetleg. Jót tenne!
Nekem is vannak távoli rokonaim, sőt szinte csak az van és van hogy segit mikor elutazom hozzájuk. Próbáld meg!
Próbálgass dolgokat! Érezni fogod mi az amitől jobban érzed magad, mi az amitől nem.
Ha meg leszenk visszacsúszások nem baj! Felállsz és újra!
Kitartás!
irj majd hogyan haladtál! Én szivesen olvasnám! és ne add fel!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!