Depressziósan érdemes gyereket vállalni?

én agyonidegeskedtem magam terhesség alatt(csőstől jött a baj, de már filmbe illő, ha nem velem történik, el sem hiszem, hogy ilyen lehetséges, de még a szülés napján is kaptam belőle), és még pánikrohamon is átestem(10.héten), ami soha nem volt korábban egész életemben, és azóta sem.

az első trimeszterben úgy voltam vele, ha megmarad a baba, akkor nagyon erős és mindent kibír :)később, amikor az "ég is leszakadt", már tudatosan, erőnek erejével nyugtattam magam és a babát, olyan szinten, hogy háborúban is képes lettem volna már csakazért is mosolyogni, csak Miatta :)

megnyugtatásul, konkrét tesztek szerint is "Angyalbabám" lett :) óramű pontossággal kelt és evett, hasfájós volt ugyan, de az Espumisan bevált, és csak akkor van baj vele, ha én cseszek el valamit(nem fektettem le időben, vagy hasonló)neurológiailag ép és egészséges, szülésnél komplikációk nem voltak(elég volt az, hogy a fájdalomtól már azt vártam, hogy egyszercsak felülről fogom látni magam...:))

evaló igaz, ez már gyerekvállalás előtt kezelendő, legalább annyira hogy megtaláld mi az, amivel felül tudsz rajta kerekedni.

én csak a szülés utáni depressziótól féltem, de minden erőmmel azon voltam, hogy ezt nem engedhetem semmiképp meg magamnak, mert a saját gyermekem számít rám.

nekem rengeteg erőt adott egyedül az anyai ösztön.

Én is pánikbeteg voltam a fiam előtt. Aztán azt hittem,hogy meggyógyultam, már egy több,mint egy éve nem jelentkezett semmi. Terhes lettem, és utána jött elő sajnos ismét. De végigcsináltam a terhességem, normálisan, gyógyszer nélkül. Utána ismét jobb lett. Most ismét babát várok, és nem igazán oké minden, de ahogy megszülök, megyek dokihoz.

Én ezzel úgy vagyok, hogy ha gyógyszert kell szednem, akkor azt. Voltam durva rohamaim, napokig tartó szorongásom, de olyan,hogy ne tudjam ellátni a fiam, nem volt még.

Lehet régen azért nem volt ennyi pánikbeteg meg depressziós nő, mert nem vártak 30-40 éves korukig a gyerekvállalással. Az élet, a természet és a szervezet rendje, hogy a nőnek gyereke szülessen és nevelje. Ennek hiányában ne csodálkozzunk, hogy borul az egyensúly és egyre több nőnek lesz midnenféle hormonális meg pszichés betegsége.

Szóval én azt mondom, igen, vágj bele. Lehet ő fogja meghozni számodra a megnyugvást és a boldogságot.