Depressziósan érdemes gyereket vállalni?

Én valamilyen szinten egyet értek a 20as válaszolóval. Mert: Való igaz, egy orvos max beszélget veled kiderítitek együtt, hogy gonnan miképp alakult ki a depresszió. És esetleg kapsz valami bogyót. (Én abban nem hiszek)

Én is hajlamos vagyok depizni meg világvége hangulatba lenni. De... Az is igaz, hogy az ember csak saját magán tud segíteni.. Mondom lehet sokmindenkivel beszélgetni fizethetsz is érte de.... Hidd el a végső megoldás te magad vagy!!

A világban vannak jó és nagyon rossz dolgok. Te döntöd el,hogy melyiket,mekyikkel akarsz élni. Gondolj bele... A nagymamáink akik szültek 10en sok gyermeket nem is tudták, hírből sem ismerték pl a szülés utáni depressziót.pedig voltak ám háborúk és egyébb finomságok.! Ma mi van?? Esküszöm miinden kismama szülés utáni depibe szenved.. De miért? Sokkal több mindenük megvan, sokkal kényelmesebb az élet. Talán már nem tudnak magukkal mit kezdeni? Nem tudom, de minden esetre érdekes. Nem ?

Másik dolog. Én mikor érzem,hogy kicsit rossz hangulatban vagyok vagy kezdek pánikolni ( volt már csúnya pánikrohamom, soha nem mentem dokhoz) akkor egész egyszerűen fejben eldöntöm, hogy "allj, mi a fene is a bajod? Érted? Az életem szép, egészségesek vagyunk, összetartunk szeretjük egymást. Nem vagyunk közvetlen veszélyben. Nem éhezünk. Szabadok vagyunk. Mit rinyálok itt én?! Az élet nem szolhat arról, hogy jajjj de xar, de sajnálom magam ( tudat alatt persze) annál fontosabb dolgunk van itt a földön!!!

Egy csodát kaptál, csupán egyet!! Az életet.. Miért nem használod ki? Itt a tavasz. Az idő gyönyörű a nap süt . menj ki. Szívj egy kis friss levegőt, gondolj át mindent.. Emlékezz mitől lehet nálad ez az állapot, és utána gyógyítsd meg magad!! Minden a TE elmédben a te fejedben fog eldőlni. Ismétlem, te bárkivel beszélhetsz addig ugysem változik semmi míg te magad rendet nem raksz odabent.

Én vállaltam gyermeket. Sok pánikrohamon túl es depresszión. De. Én nem betegségnek könyveltem el a kis fejenben hanem megoldandó problémának. Vagy élem az életem és családom lesz, lesz egy kislányom ( mindig lánykára vágytam) vagy forgok a saját magam kialakított kis xar unott életemben. Hát erőt vettem... Erős lettem. És családom lett!!! Teljesen más az élet. Tudid miért?? Mert én élek!!!! Merj kilépni s merj élni!!! Nem minden szép és fenékig tejfel,de ettől érzed,hogy vagy!!!

Hát légy te is!!

Én másik oldalról közelíteném meg a dolgot.

Nekem anyukám pánikbeteg és hiába szeretem őt mégis azt gondolom,hogy nem kellett volna megszülnie.Ő is szed gyógyszert,rohamai nincsenek is,de ez az alap szorongó/tehetetlen személyiségén nem változtat,szerintem ilyen ember alkalmatlan az anyaságra.Én el is lettem hanyagolva,mert képtelen volt bármivel is szembe nézni.A fogaim azért vannak olyan rossz állapotban,mert soha nem figyelt arra,hogy megmossam ellenben állandóan édességgel etetett,mert nem volt ereje normális kaját főzni.Ez a gyomromat is kicsinálta(jelezném 6-7 éves voltam akkor). Később se volt képes semmilyen problémában segíteni és sajnos én is "átvettem" tőle ezt a mentális problémát.Bár azt nem tudom,hogy magának a gyerekkoromnak vagy a génjeimnek köszönhetem-e,de már 8-9 évesen halálfélelmem volt és pánikrohamhoz hasonló gombóc érzés a torokban/fulladásérzés,ami később csak rosszabbodott.

És itt visszaugranék egy bizonyos válaszhoz.

Kedves 10-es,ne próbáld nekem bemagyarázni,hogy 8 évesen azért lettem pánikbeteg,mert nem szültem,ha már buta vagy legalább titkold.És ez a többi okos embernek is szól,aki nem képes még mindig felfogni,hogy a pszichés betegségek is ugyanolyan komolyak,mint a testi betegségek.

Saját tapasztalatból mondom a gyerek nem old meg semmit,ahhoz,hogy egészségesen fel tudj nevelni egyet neked is stabil pszichés állapotban kell lenned és ez azt jelenti,hogy akkor is ilyen tudsz maradni,ha két órát aludtál és a gyerek egész nap sírt.

Én biztos,hogy nem fogok gyereket vállalni,mert anyukám példájából okulva alkalmatlan vagyok rá.

Nem tudom hogy nezi e meg valaki ezt a bejegyzest de en most talaltam ra es hozza is szolnek!

En 28 eves vagyok ket gyermekem van egy 4 eves lanyom es egy 2 eves fiam! Nekem a kisebbik gyermekem utan lett panikbetegsegem azaz 2016.09 ota vagyok jaratos a pszichiatrian! Akkor gomboc erzes a torkomban, megorules erzes, bizonytalansagerzes remeges miatt kerestem fel a pszichiatert,mivel elotte vizsgalatok tomkeleget jartam vegig es minden negativ lett. ( labor, ultrahang, ekg, szeklet vizsgalat, laktozterheles, gyomortukrozes ). A pszichiatrian kozoltek velem hogy panik zavar szindroma epizodikus rohamokkal ami most neheziti a napjaimat! Erre antidepresszanst es nyugtatot kaptam. Amikor elkezdtem a gyogyszereket akkor 2 panikroham jott ram szornyu volt. Addig nem volt kimondott rohamom de akkor kezdodott! Aztan utana nem volt 1 evig. Most 3honapja mar nem szedttem gyogyszert de a karacsonyi stressz miatt sajnos megint elojott. Ujra gyogyszereket kell szednem de a doki szerint ez nekem a gyenge fele panikbetegseg. De nagyon nehez! Szeretnenk egy 3.babat de valahogy felek hogy milyen terhessegem lenne most igy es a szulesem is milyen lenne. Jarok pszichologushoz is beszelgetes terapiara is ( 1ftot nem fogadott meg el tolem a masfel ev alatt). Elvagyok meg elem a napjaimat jarok boltba es viszem a gyerekeket jatszoterre oviba bolcsibe utazunk is. De ezaz itthon let szerintem mar ami sok! Szoval a dokim azt mondta hogy van belole kiut csak hosszu es munkaval jar.