Feleségek, nektek ez beleférne?

Őszintén? Ezek azok a kérdések, amikor rájövök, és gyorsan le is írom ismét a férjemnek,hogy milyen jó apa, és milyen szerencsések vagyunk mind én, mind a gyerekek.

Eszébe nem jutna egy ilyen helyzetben így viselkedni.

Sőt, két hónapos volt a Kisebbik fiunk, amikor én kaptam el a hányós-fosós. A 4. hányás után felkelni is alig bírtam. Szerencsére a Nagy oviban volt. Nálunk a Nagyi is aktívan dolgozik, így nem lehet bármikor ugrasztani. Felhívtam a férjem, aki elkéredzkedett a főnökétől. Tudom, nem mindenhol lehet, de azért megpróbálni meg lehet, hátha szökőévente egyszer hazaengedik.

És igen, én is úgy gondolom,hogy a gyerekeket együtt vállaltuk, minden szépségükkel és kevésbé szép részükkel együtt. Az megint más, ahol előre megbeszélik,hogy pl. apuka munkája miatt nem tud mondjuk éjjel felkelni a babához. Barátnőm férje sofőr, hajnalban indul minden nap. Ők már a baba előtt tisztázták,hogy amiben apuka tud segíteni, segít, de éjszakázni nem fog tudni.

én veszélyeztetett terhes vagyok, feküdnöm kellet.

ovis lebetegedett, férjem elkülönített minket, persze lakáson belül, mindkettőnket kiszolgált, ápolt, főzött, bevásárolt, megszervezte, hogy valaki vigyázzon a gyerekre míg dolgozik. na aztán persze a következő hétvégén ki se kelt az ágyból :)

szerintem ez a normális