Mi a fenének kell ilyen elhamarkodottan gyereket vállalni sokaknak?

Nem olyan egyszerű az élet, mint te gondolod,ritka ha ùgy alakul,mint a romantikus filmekben szerelem,diploma,eljegyzésszuper munkahely,magas fizetés,saját ház,autò,megtakarítás,házasság,gyerek és minden csoda jò...pláne itt Magyarországon.. a sok év együttlét nem garancia semmire,egy kapcsolaton folyamatosan dolgozni kell,ápolni,akarni,hogy működjön,mindkétfél őszinte célja az legyen,hogy ők együtt akarnak megöregedni, majd ezt bebizonyìtani,hogy ìgy is lehet szerelemben leélni 50-60évet.. csak egyszerűbb eldobni valamit mint dolgozni rajta és ugye hiàba akarja az egyik ha a másik nem...

Mi 1 éve voltunk együtt mikor becsùszott a kisfiunk,akkor költöztünk össze és belevágtunk,már 6,5 éve vagyunk együtt most várjuk 2.gyermekünket. Szeretjük egymást,ùgy érezzük együtt szeretnénk lenni örökre még ha furán is hangzik az örökre kifejezés. Ùgy érzem Ő a mindenem a gyerek születése megerősìtette a kapcsolatunkat. Van ilyen is. Mindenre van példa,nem lehet az életre sablont hùzni.

Egyetértek azzal, hogy egy másik ember tökéletes kiismerésére egy élet is kevés. Viszont abban mindenképpen látok igazságot, hogy sokan mégis úgy szülnek, hogy valahogy majd csak lesz. Például: volt itt olyan ember, aki csak azért gondolkodott a "baba projecten", mert az ismerősöknél is született egy bébi, azóta pedig a párja teljesen rá van állva az apaságra. Habár addig a gyerekvállalás témája szóba se került, de mikor látta a a haverját gyereket fürdetni, akkor hirtelen neki is kell egy olyan... Kellőképpen infantilis ahhoz, hogy azt mondjam, így nem szülnék.

Vagy másik, szintén itt olvasott példa. Nő munkanélküli, az életben nem dolgozott még, szegény ártatlannak olyan végzettsége van, amivel nehéz elhelyezkedni. Férje keresete épp annyi, hogy egy három tagú család szűkösen élne meg belőle, kedvtelésre már nem telne, nemhogy 2. 3. gyerekre. De a nő már gyerekvállaláson gondolkodik, munkát úgysem kap, unaloműzőnek jó a gyerek is... Most erre őszintén, mit lehet mondani?

Azt már nem is kommentálom, mikor itt a szeptember, és sokan elkerekedett szemmel értetlenkednek, hogy mégis miért kerül ennyibe meg annyiba az iskolakezdés és miből fogják ezt finanszírozni, habár az iskola már 20 éve is került annyiba, mint most, tehát illene vmilyen szinten tudni, hogy mennyit kéne erre félretenni. Nem szeptember elsején háborogni, hogy nekik erre nem telik. Ezt lehetett volna tudni akkor is, mikor az a purdé készült.

Hány olyan kérdés volt már, hogy egyedülálló anyuka 3 gyerekkel, hó közepe nincsen és van pár ezer forintja... Hogy a francba? Azért mindenkinek a férje nem hal meg 3 gyerek után, gyerektartást kéne kapnia, de egyáltalán hogy képes valaki úgy 3 gyereket szülni, hogy egyedülállóként egy gyermeket sem tudna eltartani? Szép ez a bizalmi forgatókönyv, de bármikor történhet bármi, amikor a kedves anyuka (ritkán apuka) egyedül marad,akkor viszont a saját keresetéből kell gazdálkodnia... Bocs, hogy ezt mondom, de hajlamos vagyok azt érezni (az érzéseimről pedig nem tehetek ugyebár), hogy itt jóval több a felelőtlen szülő, mint az, aki önhibáján kívül került nehéz helyzetbe.

A szüleimnek pár hónap együttlét után becsúszott a terhesség. Nem merték vállalni a friss kapcsolatban. Ehhez képest több mint 40 éve együtt vannak és mindent megteremtettek apránként.

Én házasság előtt 4 évet éltem az exemmel, 6 év után vállaltunk gyereket. A gyerek születése után romlott meg a kapcsolatunk.

Nem lehet előre kiszámítani az ilyesmit.