Mi a fenének kell ilyen elhamarkodottan gyereket vállalni sokaknak?

Én még magamat sem ismertem ki,pedig már 30 vagyok!

De még mindig tudok újat mutatni magamnak...

Pl a sajàt sztorim:

Egyetem alatt megismerkedtünk,randik,aztàn összeköltözés,lakàsvàsàrlàs,àtgondolt gyerekvàllalàs( amìg egyetemista vagyok,mi ìgy làttuk jobbnak,mindent kiszàmolva stb. gyerek szülés utàn még plusz 2 év tanulàs màsik diploma,és mehetek dolgozni a gyerek meg oviba) Mindenki szerint mi voltunk a borsó meg a héja,annyira összeillettünk... (Pfff)

Ez 3 év jàràs egy év hàzassàg, majd a gyerek születése utàn közölte,hogy vigyem a gyerek meg a sajàt cuccom és fel is út le is út...

4 év. Persze lehetne 14 év is de ez akkor sem vàltozott volna. Mai napig egyedül van nem is akar gyereket. Pedig nagyon nem ìgy indult. Ezt meg 10 év utàn sem mondod meg senkiről,hogy valóban ott lesz vagy leléo mellőled.

Most 2 év utàn vàllaltam be a gyereket,mert nem làtom értelmét vàrni. Ha elhagy elhagy végiggondoltam, egyedül is menne ha úgy alakul. De nem fog. Neki is van màr gyereke(fiatal felnőtt),nekem is(kisiskolàs). Ebből sejtem,hogy nem a gyerek lesz vàló ok.

De ilyenkor jön a kérdés,hogy miért szülnek a nők későn. Meg a lehurrogàs. Te meg azt kéred szàmon,hogy miért szülnek koràn?

Én örülök,hogy ìgy alakult az életem. Ha vàrunk a gyerekkel annak idején, akkor még vagy nem született volna meg,vagy 30 felett maradnék egyedül egy gyerekkel. Rengeteget "öregedtem" gondolkodàsban,màr közel sem vagyok olyan rugalmas mint 10 éve, ha első gyerekkel most maradnék egyedül az tuti depresszió. 30 felett nehezebb ezt feldolgozni,plàne 10-en pàr éves kapcsolat,hàzassàg utàn.

Elmeselem a sajat tortenetemet.

18 evesen osszejottem egy ferfival, 7 evig egyutt voltunk, kozben foiskola neki es nekem is, osszekoltoztunk, majd dolgoztunk mind a ketten, mi voltunk az alompar. Vedekezes mellett becsuszott egy gyerek, nem maradt velunk, korai veteles miatt. Addig mindig terveztuk, h majd egyszer lesz gyerekunk, a veteles belolem azt hozta ki, h keszen allok, belole azt, h soha nem is akar gyereket. Ezen elkinlodtunk meg egy evet, majd elengedtuk egymast. Nagyon hamar osszejottem a mostani ferjemmel, mindenki szajkozta, h tul korai, de en tudtam, h o lesz a gyerekem apja. Egy ev mulva gyereket vallaltunk, 10 eve vagyunk egyutt.

Ennyit masok velemenyerol. Persze barmikor tortenhet barmi, de nagyon jol megvagyunk, tenyleg joban-rosszban, nem fogom azzal elszurni, h mindig attol rettegek, h mi lesz a jovoben.

Ekkora baromsagot!!!! "Én csak úgy mernék belevágni, ha már teljesen kiismertem a párom, biztos a kapcsolatunk és mindketten egymással akarjuk leélni az életünket. "

Jövőbelátó vagy??! Mi is így indultunk. Nála jobb apát/férjet el sem tudtam volna képzelni. 5év után megszületett a gyermekünk,mikor 3 éves lett,apuka elhagyott. 8 év után szétmentünk. Akkor meddig vártam volna még?? Gondolkozol mielőtt írsz? Szerinted én tudtam mi lesz x év múlva? Szerinted TE tudod mi lesz később? NEM!

Ez a kérdés is csak azért volt,hogy le lehesen pontozni a válaszadókat vagy csak nem azt kapta a kérdező amire számitott.

Nem értem,miért kellet mindenkit lepontozni?

a te környezetedben ilyenek vannak? mert az én környezetemben az a jellemzőbb, hogy vagy 10-15 évig együtt vannak, élnek, buliznak, vagy csak próbálják megteremteni a hátteret, aztán 35 körül vagy szétmennek, vagy akkor állnak neki a projektnek...szóval ne általánosíts, persze ha mondjuk olyan társadalmi szegmenshez tartozol, ahol dívik a semmire szülés, akkor nyilván nehezebb objektíven szemlélni a dolgokat.

nő/28 éves/9 év együttélés után 2 év házasság, 9. évben 1. baba, 11. évben a 2., itt tartunk most, és ez a jellemző a környezetemben.