Miért csak itt a gyakorin vannak "szuperanyák"?

3 gyerekünk, soha nem utaztak ülés nélkül, már iskolások. A legkisebb még autósülésben van.

Érdekes, de ők nem szeretik a Dörmit, én imádom:)

A 7 évesnek egyáltalán nincs telefonja, ám itthon naponta, két naponta játszik a tableten egy keveset.

A 13 évesnek van egy régebbi telefonja, de nem hordja magával.

Néznek tévét bizony, mindegyiknek van saját tévéje:)

Főzök is és hozatom is az ételt.

nekem két fiam van. a nagy ovis, 4 éves. jobban ért a telefonhoz mint én. csak néha játszik vele,ha akar nézhet mesét. oviba sosem vittem neki semmit, mert nem szertném hogy más kisgyerek rosszul érezné magát amiatt hogy ő nem kapott.

a kicsinek főzők, de kap bébiételt is. és 2 hós kora ota hozzátáplált mindegyik.

gyerekülés nélkül nem vinném őket.

én igy is szuper anyának érzem magam. :) remélem Te is kérdező

Itt a környéken sok kisgyerek van és soha nem láttam, hogy gyerekülés nélkül vitte volna bárki a gyereket.

Persze Dörmi meg társai az más kérdés, abba nem hiszem, hogy bele lehet halni. Személy szerint ismerek csokifüggő 2,5 évest, van róla véleményem de megtartom magamnak. A gyereküléses amit leírtál nagyon szomorú.

A gyereküléssel teljes mértékben egyetértek.

Jómagam gokarttal, 5 pontos övvel bekötve ütköztem egyszer frontálisan, 40 km/h-val. Eredmény: agyrázkódás, elharapott nyelv, az övtől zúzódások.

És mindezt felnőttként, akinek már a testéhez képest arányos a feje, ezért a gerincoszlopomról se tudott leszakadni...

Ha velem ez történt egy ilyen erejű ütközésnél, akkor inkább bele se gondolok, hogy egy gyerekkel mi történhet.

Városban régebben én se kötöttem be magamat, viszont mióta gyerekünk van, pont azért kötöm be magam, hogy beleivódjon, hogy ezt így kell.

A legcukibb az volt, amikor egyszer kisbusszal mentünk hosszabb útra és megálltunk pihenni. Az álló autóban odajött és rám cibálta az övet, mert észrevette, hogy nem kötöttem be magam. Ennek örömére, azóta álló autóban is be kell kötnöm magam, mert ő még nem érti, hogy csak mozgó kocsiban kell használni :)

A gyermekpszichológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, vajon milyen hatással van a bölcsőde a gyermekek fejlődésére.

Megfigyelték, hogy a bölcsődébe járt kicsik később általában önállóbbak, függetlenebbek szüleiktől, tanáraiktól, mint otthon nevelkedett társaik. Ugyanígy jellemző rájuk a nagyobb segítőkészség, az erősebb verbális kifejezőkészség, jobban tájékozódnak a világban és könnyebben feltalálják magukat az új helyzetekben. Kétség kívül nagy előnye a bölcsődei nevelésnek az, hogy a gyermekek megtanulják, hogyan találják meg a hangot az ismeretlen felnőttekkel, és képesek legyenek a kortársakkal való kapcsolatok kialakítására.

Negatív hatásként szoktuk számon tartani, hogy olykor kevésbé udvariasak, nehezebben engedelmeskednek szüleiknek, kevésbé jó magaviseletűek és agresszívebbek. Mindezek természetesen nagyban függenek attól, hány évet és naponta hány órát töltött a kicsi a bölcsiben.

Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a jó minőségű bölcsődei nevelés és a szeretetteljes, kiegyensúlyozott családi légkör az, ami igazán meghatározza a gyermek érzelmi és értelmi fejlődését.

Mi ebből a tanulság a gyermekét féltő, óvó anyáknak?

Amennyiben lehetséges, igyekezzen minél későbbre halasztani a kicsi bölcsődébe kerülését. Ha mégis szükséges, akkor próbálja megtalálni a legideálisabb intézményt és szánjon elég időt a beszoktatásra. Az együtt töltött bölcsődén kívüli időben pedig fordítsanak minél több figyelmet a gyermekre, játszanak sokat, ölelgessék és szeressék egymást.

Ez idézet egy gyerekpszichológustól.

Csak azért másoltam be, hogy megmutassam egy ideális korban (nem túl korán), egy jól megválasztott bölcsi nem az ördögtől való.