Szülők! Miért nem szólhat bele a tanár a gyermekeitek nevelésébe?

A tanar elsodleges dolga a tanitas, a neveles ebbol a szempontbol masodlagos. Mas kerdes, h 20 neveletlen, visszabeszelo, a helyen megulni nem tudo gyerekkel nagyon nehez a dolga, nevelnie is kell. Az ertekeket a csaladbol kell(ene) hoznia a gyereknek, az iskolaban nincs is erre ido. A szulok vagy nem neveltek a gyerekuket, vagy rossz helyre irattak oket, ha nem felel meg a tanito/tanar ertekrendje, az problemat okoz. Azon kivul a gyerek egesz maskepp viselkedik otthon, mint kozossegben, ezt a szulok nehezen ertik, nem is hiszik el, sok konfliktus ebbol szuletik.

A pedagogus lassan ra sem szolhat a gyerekre, mert serul a lelke, (nalunk elofordult, h sarokba allitotta a gyerekem allandoan beszelgeto, masokat zavaro osztalytarsat, masnap ment a szulo hoborogni...).

Sok helyen a szulo ellenseg az iskolakban, de ez forditva is igaz, a pedagogust is ellensegnek tekinti a szulo.

Megoldast nem tudom.

Mert sok szülő a személye elleni támadásnak veszi, ha a legenyhébb kritikával is illetik a gyereke viselkedését. Az ő kicsikéje tökéletes, ő maga kiváló szülő, és aki ezt megkérdőjelezi, az ássa el magát. Szerintem ez szimpla önértékelési zavar. Ráadásul az ilyen szülők hajlamosak elkényeztetni a gyerekeiket, ami pláne nem könnyíti meg a tanár dolgát. Legjobb védekezés a támadás, gondolják ők, ahelyett, hogy elgondolkodnának a tanár panaszának valóságtartalmán.

Ha az én gyerekem iskolás lesz, biztos, hogy megpróbálok együttműködni a tanárokkal. Főleg, ha ők maguk is normálisak, nem hisztériás kiégett ősmaradványok, hanem a gyerek érdekében cselekszenek, nem a saját frusztrációik levezetésére.

Nálunk is volt olyan pszichopata tesitanár, aki úszásórán a fröcskölő (!) elsős kisfiúkat kivezényelte a medence szélére és óra végéig vigyázzban kellett állniuk, csuromvizesen. Tél volt, a komplett banda megbetegedett. Na akkor a szülők egy emberként csaptak az asztalra.

Bármég bölcsődés a lányom, vele is pedagógusok foglalkoznak.

Mi kifejezetten kértük, hogy ha bármilyen gond van, jelezzék felénk, tudjunk róla. A fegyelmezés finomabb módszerekkel történik a korra való tekintettel. De letolják azt, aki rosszat csinál, bántja a többieket: "Pistike, nagyon csúnya dolgot csináltál, látod, hogy Jucika most sír? Ilyet többet ne csinálja, én szégyellem magam helyetted is"

Szerintem ez teljesen rendben van. A lányom egyszer keveredett verekedésbe egy játék miatt. Szétválasztották őket, elmondták, hogy nem szép dolog verekedni. Utána a lányom odament megpuszilni a másikat - ekkor viszont nagyon megdicsérték, hogy szép gesztus volt. És bátorították, hogy ha máskor ő okoz sírást, akkor kérjen bocsánatot és ölelje/puszilja meg a társát. (Két év körüli korosztály)

Az ő módszerüket nagyon jónak tartom.

Én olyan tanítót választottam a gyermekemnek, akivel egyeznek a nevelési elveink, és bízom az ítélőképességében. Természetesen vannak olyan nevelési helyzetek, amelyek kizárólag az iskolában kerülnek elő, itthon nem, ilyenkor a pedagógus feladata azok kezelése. Ezzel szerintem semmi gond nincs, sőt, én azt tartom inkább károsnak, amikor a pedagógus a szülőre testálja teljes mértékben a feladatot, és a közösségi szintű problémákat is a szülővel akarja megoldatni.

DE: volt elsőben olyan tanítója a lányomnak, akinek a nevelési elveivel nem tudtam azonosulni. Nem csak én, a többi szülő sem. Ő folyamatosan szidta a gyerekeket, soha nem ismerte el a teljesítményt, igyekezetet, mindenben a rosszat látta. Olyan dolgokért minősítette, bélyegezte meg a gyerekeket, amiről nem tehettek, nyilvánosan megszégyenítette őket. Elsős gyerekeket bezárt, magukra hagyott egyedül a teremben. Többször próbáltam beszélni vele, de mindig hárított. Mint kiderült, az osztály kb. felénél jelentkeztek komoly szorongásos tünetek. Én a gyerekemet hónapokig hordtam pszichológushoz, enyhítendő a károkat, amiket az adott pedagógus okozott, mert már kezdte megutálni az iskolát is. Végül szülői összefogással sikerült eltávolítani az adott pedagógust az osztálytól. Az ilyen nevelésből köszönöm szépen, nem kérek, ettől igenis igyekszem megvédeni a gyermekem.

A jó pedagógusok nevelő munkájában megbízom, szívesen együttműködöm velük.

Már miért ne szólhatna bele? Az már más kérdés, hogy miről van szó és hol van a kompetenciájának határa.

Alapvető dolog, hogy nevelésben megközelítőleg hasonló nézeteket valljon a szülő és a pedagógus, mert egymás ellen nem lehet harcolni. A cél az lenne, hogy a gyerek fejlődjön, ez pedig csak egyetértéssel, együttműködéssel lehetséges. De azt nem gondolom, hogy a tanár "dolga" a nevelés, ugyanis ami otthon elmaradt, sajnos nem pótolható. Az alapokat otthonról hozza a gyerek, a családból, és ezeket az alapokat csiszolgatja a pedagógus, ahhoz pedig természetesen joga van.

Ok nem fognak, nyugi. :)

Sok gyerek azt hiszi, h o a vilag kozepe, korulotte ugralnak a szulok, minden tokeletes a gyerekkel kapcsolatban. Aztan mikor kijonnek a problemak, az oviban, iskolaban o csak egy a sok gyerek kozul, a gyerek osszezavarodik, mindenkepp magara akarja vonni a figyelmet, a szulo pedig csodalkozik, h a kisdragaja miket muvel. Alapveto dolgokat nem tanitanak meg a gyereknek, a turelmet, az elozekenyseget, masokra odafigyelest, tiszteletet.

A masik veglet, aki semmit nem torodik a gyerekvel, no mint a dudva, ez a gyerek is figyelmet akar, es itt is jatszik, h a negativ figyelem is figyelem.

A pedagogus megorul, a gyerekeknek kinlodas, azoknak is akik a tobbi miatt szivnak a kozossegben, akit megneveltek.

A fent emlitett ket szulotipus igaz mas-mas dologbol kifolyolag, de nem fog a pedagogussal egyutt dolgozni.