Intézetben mi történik a gyerekekkel?

Hát az intézetekben nagyon sok lelki sérült van akik néha idegbajosak és olyankor eszeveszetten meg akarnak ölni/verni valakit.Nagyon rossz hely.

Először is:NINCS INTÉZET,csak nevelőotthon,gyermekotthon.Nem minden intézetis lelkisérült,nem minden gyerek úgy kerül oda h nincs se apja,se anyja,sőt,gyakran csak átmenetileg kerülnek oda,mert apjuk-anyjuk iszik,verekszik,nincs pénzük alapdolgokra se stb.stb.ismertem olyat aki összetette a kezét mikor tizenévesen odakerült,de van aki fiatalon önként vonul be,a szülői szigor elől,ilyet is ismerek,aki csak a diszkóbajárás miatt ment be.A kisebb gyerekek közül,minnél kisebb,annál hamarabb kerül ki nevelőszülőkhöz,vagy örökbe,a nagyobbacska gyerekek nem kellenek már szinte senkinek,ők ott ragadnak,talán nekik a legxarabb,de 18 évesen kapnak annyi pénzt az államtól h új életet kezdjenek.

Igen sarkos vélemény hogy lelkisérültek meg hogy szemetek velük a nevelők stb.micsoda??A tizenévesek nevelői ha nem olyanok velük hogy igenis amolyan pedagógus - diákszerű viszonyságban állnak, nincs tekintélye, neki jaj, és nem a gyámolítottjainak, és most hogy már nekik sincs a kezükben a fizikai nevelés mint eszköz, ugyanis jogellenes megütni az állami gondozottat is, azóta marad a szép szó, meg az engedékenység feléjük, volt rokon lány, aki otthagyta a szüleit, bement, mert nem engedte sehova a nagynéném, ott a kóterban éjfélig kimenőzhettek meg ilyesmi, zsebpénzt kaptak, annyi volt, hogy nem beszéltek vissza a nevelőjüknek, de nem is volt ebből gáz, oda-vissza.Szóval ne úgy képzeljétek már el mint egy börtönt, mert nem azonos a javító-nevelő intézetekkel, nagy tévedés.Míg kicsi a gyerek és nem tud beszélni, persze, megütik a nevelők, ez mindigis így volt, olyan ez, mintha elvinnéd a gyerekedet bölcsibe vagy oviba és ott megütné a kisgyermek gondozó, maga az intézmény is olyan, csak nem jön értük délutánonként SENKI!!Ez vhol a legnehezebb lelkileg nekik, pláne, ha úgy adták be őket vagy elvette a gyámügy, de ilyenkor persze látogatják őket, de én úgy vagyok vele, inkább ne látogatnák, komolyan mondom, mert utána az elválás egy dráma szerintem.Aki nem volt soha családban, vhol azoknak a legkönnyebb, de azok a legagresszívabbak és legelnyomóbbak is már gyerekként, ez tapasztalat, mert ők egy nagy közösségnek tekintik azt, ahol vannak, és már idejekorán kis farkasokká válnak.Igen, vhol futkos az ember hátán a hideg, de ez attól még így van...

Érvényes még a kérdés? Mert ha igen akkor válaszolok

Ez csak egy példa, nem egészen erre gondoltál szerintem, de sulis koromban jártunk egy barátnőmmel hétvégente árvaházba, hogy picit játszunk a gyerekekkel, picit foglaljuk le őket. Inkább olyan gyerekek voltak, akiknek pici fogyatékosságuk volt, néha annyira felpörögtek, hogy nem lehetett egyszerűen leállítani őket. Ezzel nem is volt baj, szerettem oda járni, nehéz szívvel jöttem el mindig onnan, mert sajnáltam őket, láttam, hogy mennyire ragaszkodnak már csak hozzánk is. Vissza térve a lényegre, szemem láttára pofozta fel és küldte el az anyjába az árva fiút a gondozó... más tapasztalatom nincs, de ahova mi jártunk, ott ez volt a helyzet. Sajnos.