Az apa munkanélküliségét meddig néznéd el a gyerekek miatt?

Kb az első állásajánlat visszautasításáig. Ha a gyerekekről és a megélhetésről van szó, mindent el kell vállalni, és közben keresni a megfelelőt.

" ha csak egy szakmunkása van, akkor nem fog nagyon jó ajánlatokat kapni."

Ez undorítóan lealacsonyító, lekezelő hozzáállás. Férjemnek csak egy szakmunkása van, és 250.000 Ft-ot keres havi 15 nap munkával... Sok diplomás megirigyelné a fizetését.

Szóval ne általánosíts!

De még ő is azt mondja, hogy ha a megélhetésen múlna, és nem lenne más, akkor sz@rt lapátolni is elmenne, csak hogy meglegyen a 3 éves fiunknak (és nekünk) amire szükség van.

Semeddig sem. Az én szememben semmit sem érnek, az ilyen munkakerülő szemetek. Minden munka értékes és szükséges, és minden lehetőséget meg kellene ragadnia, mert az ember nem engedheti meg, hogy csak úgy lébecoljon.

Gondolom nincsenek durva anyagi gondjaitok és ezért érzi úgy, hogy ezt megengedheti, de én ennek ellenére sem tűrném. Egy ilyen felfogású ember egy utolsó senkiházi!

Sem férfitól, sem nőtől nem tartom elfogadhatónak azt, hogy egyedül a házastársa vállára teszi a család eltartásának felelősségét!

Mondjuk ez leginkább a nőkre jellemző, hogy még nagyobb gyerekkel is otthon ülnek és csak apanszkodnak, hogy a férjük milyen sokat/külföldön dolgozik, de az eszükbe sem jut, hogy több időt lehetne a családdal az a szerencsétlen férfi, ha anyuka is hozzájárulna egy kicsit a családi kasszához...

Azt írtad, hogy az elmúlt években is csak néhány hónapot dolgozott, tehát nem új számodra ez a hozzáállása.

Én ezek után max. 1 hónap ultimátumot adnék neki és utána kitenném a szűrét, bármennyire is fáj.

Nálunk is volt egy nehéz időszak, amikor a párom munkahelye 2009-ben a válság miatt megszünt, én pedig 7 hónapos terhes voltam a kicsivel. 1 hónapig keresett munkát, de közben is elment 1-1 napra besegíteni ide-oda (ő is szakmunkás). Végül elhelyezkedett egy cégnél, amit nagyon utált, viszont az ott töltött idő alatt elkezdte alapozni a saját vállalkozását (mondjuk ez az én nyüstölésem miatt volt). Most már 2. éve vállalkozó és kimondhatom, nincs okunk panaszra az anyagiakat illetően, annyi megrendelése van. Pedig, amikor kilépett, akkor még nagyon félt, hogy mi lesz, ha csak az én fizetésemből kell majd megélnünk, mert nem lesz annyi munkája :)

Ez az egész probléma nem most kezdődött, ha ez évek óta így megy, hogy egy évből mindössze pár hónapot dolgozott.

Már hiába nógatod, megszokta, hogy ezzel baszogatod, lepereg róla. Nem vesz komolyan és maximálisan visszaél a türelmeddel. Kihasznál, te meg hagyod.

Nem javasolhatom megoldásként, hogy hagyd ott, de egyszerűen muszáj a sarkadra állni, mert ha ez rejta múlik, akkor ez így marad, amíg világ a világ. Megszokta a kényelmet otthon.

De tényleg! MIt csinál otthon egész nap? Bevásárol, megfőz, mos és vasal, meg patika tisztaságú az egész otthonotok? Magyarán ha neked semmi, de semmi háztartási munka nem marad, akkor talán ez enyhítő körülmény lehet férjed számára.