Egy fiú gyerekből mitől lehet fiatal felnőtt korára egy totál magányos, töketlen lelki roncs, akinek nincs semmi élete?

Szerintem nem jó kategóriában vagy.

Hogy komoly, állandó (született) rendellenességed nincs, az biztos, aki igazán zizi annak nincs betegségtudata.

Te viszont a saját bajodon pörögsz és ez begátol minden téren, viszont erre csak azt tudod kitalálni, hogy még többet foglalkozol a problémával, ami igy olyan ,mitha valami független kivülálló dolog lenne.

Amivel ezért nem tudsz mit kezdeni, holott a probléma és annak a kulcsa is benned van, csak te oldhatod meg, senki más.

Kicsit a mániás depresszióra hasonlító ahogy kezded harmadik személyben.

Szerintem pszichológus segíthetne, más kérdés, hogy nem jellemző az ilyen fajta krizisekre hogy pszichológushoz fordulnának, ez idehaza egy nem elfogadott dolog.

Hogy valaki mitől lesz ilyen vagy olyan, az sokváltozós, de már ott hibás, hogy nem kijelenthető, valaki ilyen vagy olyan, mert maximum pillanatnyilag valamilyen, majd lesz másmilyen is.

Csomó emebrt ismerek akik egy kapcsolatban ,egy életszakaszban, a házazsságban, miután gyerekeik lettek, vagy éppen időskorukra teljesen mások lettek, mintha nem is ugyanaz az ember lenne, de ez normális is.

Az embernek nem csak a külseje, teste, megjelenése változik, hanem mindannnyian változunk belülről is.

Ahogy lehet hízni, fogyni, kondizni vagy tunyulni, kozmetikushoz menni vagy slamposan kinézni, ugyanugy belülről is lehet tudatosan kezelni a problémákat, vagy csak sodródni.

Te döntessz, milyen változást engedsz vagy próbálsz magadévá tenni, és milyet nem.

Jelenleg abba kapaszkodsz, amibe a legkevésbé kéne, ezen kivül szerintem teljesen normális felnőtt vagy, már az írásod alapján, vannak sokkal-sokkal durvább esetek is.

Lehet, hogyha pszichológushoz nem is akarsz menni, utánaolvasnál ennek a témának, és simán rendbehoznád magad. Csomó embert ismerek, akik magukat változtatták meg, egyszerűen ugy, hogy felsimerték és korrigálták a saját problémájukat.

Ez a valódi problematikuszoknál nem megy, mert nem is értik, hogy betegek, de te láthatóan elég analitikus gondolkodásu és intelligens vagy, hogy legalább megpróbáld.

Saját magadnál amugysem ismer jobban senki, nomeg bármikor dönthetsz ugy ,hogy szakemberhez fordulsz.

Lehet ,hogy van valami olyan mély trauma, amit már régen mélyen eltemettél magadban, és az váltja ezt ki, de ha egyszer szembenézel vele, eltünik, örökre.

gyenge kognitív képességek a szocializáció és motiváltság területén.

okozhatja csecsemő ill gyermekkorban a túl sok tv-zés, vagy ingerszegény környezet, kevér interaktáció, sokk (pl. beszoktatás nélkül bölcsibe kerülés - anyától elszakítás), csecsemőként lelkileg bizonytalan anya-gyermek kapcsolat, mindehhez társulva akár érzékenyebb jellem genetikailag, sorolhatnám tovább, még csak a 6 éves kor alatt tartok...de gondolom lejött, hogy nem az ok a lényeg.

járj társaságba, légy nyitott érdeklődő a másik felé, legyenek céljaid, amihez automatikusan kapcsolódni fognak mások is, stb