Hogy szoktassam le a 2 éves lányomat, hogy húzza a szakállamat?
Amikor csak lehetősége van, széles vigyorral az arcán két kézzel kapaszkodik bele és csavarja. Mar próbáltam szépen, próbáltam csúnyán,próbáltam büntetni és elmagyarázni is, hogy ez nekem fáj, de nem használ semmi.
Amikor magamhoz ölelem és arra biztatom, hogy simogassa, mert azt úgy kell, akkor kedves és aranyos, még azt is mondja, hogy szép, de a vége úgyis az lesz, hogy apa üvölt, mert megint kitép belőle egy maréknyit...
Persze én vagyok az idegbeteg, ha kiborulok és haragszom a gyerekre.
A megoldás nem az, hogy "borotválkozz" , mert a gyereknek azt kell megtanulnia, hogy ezzel fájdalmat okoz, ami nem szép dolog!
Jaj, utolsó válaszólók, hát manapság nem divat még csak hozzá érni se a gyerekhez, nem hogy finoman éreztetni vele, ha valami fáj...hát micsoda agresszív szülők vagytok ti!! :D majd nagyarcú 15 éves tiniként szembesül élete első szájrepesztő pofonával egy hasonló korú tinitől, aztán majd akkor kell a gyereknek átélnie az első "testi sértést" :D a szülőnek véletlenül sem szabad felkészítenie a gyereket a testi fájdalomra, hát ilyet nem tudni!! A szülőnek csak a gyerek seggét szabad nyalni, meg szeretgeti lehet csak, különben rossz szülő vagy!! :D
(Mellékesen megjegyzem a mai modern szülős történetem : 2-3 éves kislány vadul csapkodja az üvegvitrint....anyuka csak áll, keresgél a táskájában, nem szól rá. Szólok neki kb. fél perc előteljes vitrincsapkodás után ( ami anyunak nem tűnt fel) hogy nem biztos, hogy jó vége lesz ennek, a válasz: mindjárt megunja és abbahagyja...abbahagyta...miután betörte a vitrint és szétvágta totálisan a kezét....hát igaz, nehogy rászóljatok a gyerekre, majd a saját kárán megtanulja...ha már ilyen ostoba szülők is vannak! )
Félreértitek.
A vitrin csapkodása és egy ember bántása közt ég és föld a különbség. Nézzetek utána az empátiának.
Egy szociopatának sem tudod elmagyarázni, miért rossz, amit csinál, mert nem tanul a hibáiból. Mint egy pici gyerek.
De magyarázhatom, eldöntöttétek, hogy nektek van igazatok.
Köszönöm a válaszokat. Tavaly nyáron már levágtam a szakállamat, mert egy maréknyi szőrt kitépett, de akkor félt tőlem, napokig nem mert közeledni. Amikor kijöttem a fürdőből simára borotválva, annyira megijedt, hogy bebujt a szekrénybe és legalább fél óráig ott sírt.
Próbáltam nem tudomást venni róla, de akkor csak vigyorog és cibálja tovább. Próbáltam meghúzni az ő haját, de hiába fáj neki, nem enged el. Csaptam már rá a kezére, a fenekére, de ezek nála nem működnek.
Azt csináltam, hogy ha bántott, akkor elkezdtem hangosan sírni és magamra csuktam a szobaajtót. Eleinte nagyon bújt és puncsolt, de most már meg sem hatja...
Miért kéne megborotválkoznia ahelyett hogy megpróbálja lenevelni róla a gyerekét? Én sem vágatom le 2 cm-re a hajam, hogy ne tépje! Te jó ég, elképesztő emberek kommentelnek ide...
Kérdező, nagyon NAGYON kemény dolgod lesz. Nekem gyermekpszichológus ismerősöm segített, fiam a hajamat tépte. Neki ez pótcselekvés, másrészt a "szőr" nekik még az evolúcióból megmaradt biztonságérzet miatt is fontosabb és érdekesebb, szóval kellett találni valamit ami "pótolja" a hajamat. Erre bevezettem egy játékpónit, annak a sörényét tépkedi, markolássza azóta és sikeresen leszokott róla.
Ti is valami hajasbabát, vagy ilyesmit vegyetek elő és amikor tépkedi a szakállad add neki oda, hogy ezt tépheti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!