Határozott anyukák: első gyereknél a gyermekágyas időszakban is azok tudtatok maradni?

Nekem nagyon hatàrozottan le kellett fektetni a szabàlyokat. Férjem szülei a gyereknévtől kezdve mindenbe bele szerettek volna szólna. Ezt csìràjàban el kellett folytani.

Először is elmondtam,hogy nagyon boldogok vagyunk hogy jön a baba,de a mi fiunk lesz. Szivesen vesszük a tanàcsokat segìtséget,de mi döntünk mi kérünk nem ők dirigàlnak. Ezt akkor elfogadtàk. Aztàn persze szülés utàn azonnal jött az ezt ìgy azt úgy,én meg elmondtam,hogy jó akkor lehet haza menni és nem kell a kapcsolatot tartani az unokàval amìg nincsenek a gyereknek sajàt döntései- na itt volt egy kis hű meg ha,aztàn beletörődtek,hogy nem kap csokit 3 hónaposan, meg pàlinkàs kenyeret fogzàsra,nincs dohànyzàs a baba közelében,nem ébresztem 3 órànként,hogy egyen,betartjuk a napirendet az első perctől,ha tetszik ha nem. Utàna megszoktàk ezt ők is és alkalmazkodtak, mindig hìvtak,hogy milyen gyümit ehet mit hozzanak stb. De ha nem osztom ki őket akkor nem tudom hol tartottunk volna amikor akkora a gyerek hogy elvihetik egyedül... Ezt inkàbb megelőztem. Természetesen anyukàmnàl ugyanez volt,csak kicsit könnyebb volt elmondani,mégiscsak jobban tudtam a reakcióit.

A határozottság és hogy valaki tévedhetetlennek hiszi magát, az nem ugyan az. Határozott vagyok, én döntöttem el hogy altatok, szoptatok-e. De vagyok annyira felnőtt, hogy elismerjem, hogy bizonyos kérdésekben lehet valaki tapasztaltabb, és rendelkezhet több tudással nálam. Így nem utasítottam el alapból azt, hogy valaki tanácsot adjon.

Másrészt nem értem, hogy miért kell kiállni a véleményed mellett a SAJÁT GYEREKEDDEL KAPCSOLATBAN. Itt a Te véleményed nem csak egy egyenrangú vélemény a sok közül... Nem kell megvédened az álláspontod másokkal szemben, ugyanis semmi közük hozzá hogy mit hogyan csinálsz... Egyedül a férjednek van beleszólása, de vele meg csak nem vagytok annyira különböző véleményen.

Én nem értem, hogy mi köze a kettőnek egymáshoz. Mármint a határozottságnak a beleszóláshoz?

Első babával minden segítségnek örültem, ami persze nem az én bénázásom miatt volt, egyszerűen csak jól esett, hogy volt olyan ember, aki már átélte ezt és tudott tanácsot adni.

Az olyan tanácsot, ami az elveimmel ellenkezett, egyszerűen nem fogadtam meg és kész. Ha nagyon erősködött az illető, akkor is megköszöntem és határozottan közöltem, hogy nem. Érdekes, nekem sosem kellett vérre menő vitába bocsátkoznom bárkivel is az ÉN gyerekemet illetően, pedig rengeteg dologban kértem ki mások véleményét.

Szerintem megint más az, aki mereven ragaszkodik a saját gondolataihoz és élből elutasít mindent, ami nem az ő agyából pattant ki...

Én nagyon konfliktuskerülő vagyok, de a gyerek mindenre jó. ;)

Pl: Picikém mondd a mamának pápá(mindegy, hogy xhetes és nem beszél), mi most anyával szopizni/enni/pelenkázni stb megyünk.Egy gyerek sokat nyekereg, jó érzésű ember akkor odaadja az anyjänak vagy mondod neki "Itt vagyok!!" és elveszed.

Nem olyan durva. ;)