Hogy telt a gyermekágyas-időszakotok (első 6 hét)?
Milyen nehézségeitek voltak? A pároddal/férjeddel hogyan alakult a kapcsolatotok?
Számomra nagyon nehezek ezek az első hetek, nem csak fizikailag, de lelkileg is, hatalmas változás ez az életünkben, és sokszor nem érzem magam elég erősnek a mindennapokhoz. Ti hogy éltétek meg ezt az időszakot?
válasza: válasza:nekem nagyon nehéz szülésem volt, nagyon komoly sérülésekkel, rengeteg varrattal, emiatt nagyon sokat sírtam, annyira rossz élmény volt az egész, és a sok fájdalom elszomorított és eléggé megkeserített. nem éreztem, hogy megérte, csak arra tudtam gondolni, hogy rossz anya vagyok, mert azt kéne éreznem, a piciért mindez megérte, de nem.
ráadásul a babám nagyon nehéz eset lett kb 2 hetesen. egyfolytában csak sírt (ez 3-44 hétig tartott) és hiába ringattam, szeretgettem, bármit tettem, ordított bele a fülembe. szörnyen elveszettnek éreztem magam,és nagyon rossz anyának,annak ellenére, hogy a férjem igyekezett sokat segíteni.
túlterhelt a nemalvás, a sok sírás és a tehetetlenség.
a babám most 7 hetes, és minden sokkal könnyebb már. megerősödtem, a szülés szörnyű élménye kezd elhalványodni, és nem sír már annyit a picikém sem. végre boldog vagyok, hogy anya lettem. :)
azt hozzátenném, hogy lehet, hogy ezért a hozzászólásomért sokan el fognak ítélni, de én azt hiszem, erről a nőknek őszintén kéne beszélniük, mert a legtöbben tagadják a kezdeti kiborulást, depressziót.
pedig ez normális, és nem szégyen beismerni. bizony nem könnyű időszak.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nem vagy egyedül, mindenkinek nehéz! De hidd el idővel minden jobb lesz és te is megerősödsz. Annyi energiád lesz, amit el se tudsz képzelni. Ha kell hónapokig éjszakázol..stb.
Most 8 hónapos a kisfiam és csupa móka annak ellenére, hogy éjszaka többször felkel és én is fáradt vagyok. De mióta megszületett napról napra csak jobb mindig. Az első 3 hónap volt rettentő nehéz, de azóta egyre jobb.
köszönöm az őszinte válaszokat! első: nagyon sajnálom, ami veled történt ..
igazából nekem is azért ilyen nehézkes ez az egész, mert még nem vagyok 100%-os egészségügyileg, így nehezemre esik pár dolgot csinálni. a férjem itthon van velünk nagyrészt és nagyon sokat segít, mégis úgy érzem, hogy semmire nem elég a nap 24 órája, arra pláne nem, hogy egymással foglalkozzunk. (nem kell nagy dolgokra gondolni, csak hogy váltsunk mondjuk két szót). Sokat éjszakázunk a picivel, felváltva vagyunk fent, és a kialvatlanságtól mindketten elég ingerültek vagyunk néha, ez is annyira rossz, lelkiismeretfurdalásom van, hogy a baba civakodni hall minket.
Remélem idővel tényleg könnyebb lesz:)
válasza:Mennyország és pokol közt;)
Testileg:nagyon rossz volt, lassan jöttem rendbe mindhárom szülés után.
Lelkileg változóan, hol túláradó boldogságban, hol meg depressziós gondolatokkal.
De jóval több volt a jó, mint a rossz:)
válasza:Ikreink vannak, mind a kettő fiú, császárral szültem, előtte repedtem, szakadtam, mert természetes úton indítottunk a születésükkel....
Az első 6 hét maga volt a pokol... Felváltva ordítottak, szinte folyamatosan. Mire az egyik alatt kicseréltem a pelenkát, addigra a másik alatt kellett. Mire az egyik jól lakott, a másik let éhes. Mire az egyik elaludt, a másik felkelt... Ráadásul hasfájós volt mind a két szivem.... Ez még társult a szülés utáni depresszióval, rémes anyukának éreztem magam, feleségnek meg pláne...
Ha nincs mellettem anyósom és a férjem tuti felakasztottam volna magam...
De hál' Istennek ennek már vége :D Na nem kell félre érteni, imádom a kis ördög fiókáimat, de még egyszer nem csinálnám végig, sem a terhességet, sem az első 6 hetet, de még csak első évet sem. Bár lehet ez ind az iker terhességre fogható....
Szóval nyugi, nem csak kamilla illatú csillámporos, hiper-szuper tökéletes anyukák vannak....
Igen, az a baj, hogy valahol én is ezt érzem, hogy csillámporosnak kellene megélnem mindent, de mégsem ez van.. hanem hasfájós baba, aki órákig üvölt éjszaka, és ezzel nyilván nem az a baj, hogy én nem tudok aludni, hanem, hogy hosszan ringatom, vígasztalom, tornáztatom, énekelek neki stb, és egyszerűen sehogy sem jó, látom rajta, hogy szenved, és kikészít, hogy nem tudok segíteni sehogy, és ilyenkor mindig az a vége, hogy együtt sírok vele, aztán valahogy csak megnyugszunk.
De ez csak egy példa a sok közül a mindennapi nehézségeket illetően.
Ikres anyuka: Te jó ég, bele sem merek gondolni, hogy milyen lenne két pici babával egyszerre... korábban mindig ikreket szerettem volna, de mostmár belátom, hogy ehhez ember feletti erők kellenek, én ezzel az egy kis mütyürkémmel is nehezen boldogulok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!