Baj, ha mindössze egy gyerekre vágyom? Hallgassak azokra az emberekre, akik azt állítják: egy egyke gyerek nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba?

Mindig több gyereket szerettem volna (mivel én egyke vagyok, és utáltam, hogy nincs tesóm), de három terhességemből egy maradt meg, utána pedig megromlott a házasságom.

Lett új kapcsolatom, és a 9 éves lányomnak igencsak felcsillant a szeme, amikor tudatosult benne, hogy még lehet kistesója... (nem tudja, hogy már úton is van).

Nyilván a saját negatív élményeim miatt én nem vagyok egyke-párti.

Legyen annyi gyereked, amennyire vágysz, amennyivel teljesnek érzed az életedet, legyen az 1 vagy 6. Nekünk 3 gyerekünk van, mert ennyire vágytunk, így teljes a családunk, és nem azért, hogy majd be tudjanak illeszkedni a társadalomba. (Egyébként nagylányom eléggé nehezen tud beilleszkedni, pedig van két testvére).

De szerintem arra sem érdemes túl nagy hangsúlyt fektetni, hogy majd az egyetemet meg lakást meg nagy lagzit, stb ki tudjátok gazdálkodni. Az én szüleim nővéremnek is meg nekem is fizették az egyetemünket, mindenben támogattak, anyagilag is. Férjemék négyen vannak testvérek, ő már gimnazista korában is csak úgy tudott nyaralni menni, ha előtte megkereste rá a pénzt, az egyetemet pedig munka mellett végezte el (ahogy a testvérei is), már megszületett az első gyermekünk, mikor diplomázott. Kettőnk közül férjem sokkal talpraesettebb és életrevalóbb, a fizetése is az enyém többszöröse.

Szerintem, egyáltalán nem baj, ha így gondolod. Ez is egy vélemény, egy gondolat, te így látod, így szeretnéd. Nincs ehhez senkinek semmi köze.

Nálunk is nagyon valószínű, hogy a 2,5 éves kislányunk egyke lesz. A páromnak van két nővére, nekem pedig több, mint 15 évvel idősebbek a tesóim, tehát technikailag egyke vagyok. Egyikünk sem szociálisabb a másiknál, és a párom a megmondója, nem a testvérei miatt volt boldogabb gyermekkora, hanem inkább az olyan emlékek miatt, amit mondjuk kettesben csinálhatott a szüleivel, nagyszüleivel. Van tesója kisebb és nagyobb korkülönbséggel, egyikkel sem jobb a kapcsolata, mint a másikkal, és ugyan szeretik egymást, de alapvetően más a baráti körük, más az érdeklődés. Tehát nem lehet még azt sem állítani, hogy a kis korkülönbséggel majd közös baráti körrel, nagy közös élményekkel gazdagít, mert vagy így lesz, vagy nem.

Nem a tesók száma határozza meg a boldogságot.

Nekem azt mondták, hogy önző vagyok, amiért 26 évesen nem akarok még szülni 1-2 gyereket, ellenben inkább vagyok kiegyensúlyozott, higgadt anyukája egy gyermeknek, mint idegroncs szülője 2-3-nak.

A társadalomba való beilleszkedés pedig főleg nem a tesók számán múlik, hanem azon, hogy nevelnek a szülők. Optimális esetben a családon belül is meg kell tanulni kompromisszumot kötni, a szülőkkel, nem csak a tesókkal. Így ez is elsajátítható otthon, tesók nélkül is.

Ilyen marhaságot rég hallottam, hogy egy egyke nem tud beilleszkedni a társadalomba.

Jelentem 3 diplomám van, vannak munkatársaim, szomszédaim, barátaim, gyerekeim. Egyke vagyok.

Ez nem ettől függ. Annyit vállalj, amennyit te szeretnél, ehhez senkinek nincs köze.

A férjemnek egy húga van, nekem szintén. Két gyereket szeretnénk, egyelőre egy 8,5 hónapos kislányunk van, de valószínűleg nem lesz több. Kicsi a lakásunk, két szobás, ráadásul a gyerekszoba nagyon pici, egynek elég, mert praktikus, egyedileg csináltatott bútorral van berendezve, pont a helykihasználás miatt, de kettőnek sehogy se lenne jó. Cserélni se tudnánk, a mi bútoraink töredéke se fér oda. Bővíteni csak a tetőtér felé lehetne, annyi pénzünk záros határidőn belül nem lesz, kölcsönt nem veszünk fel rá, mert akkor meg a törlesztő miatt nem tudnánk a jelenlegi életszínvonal megtartásával eltartani még egy gyereket. Alacsonyabb színvonalon meg nyilván nem akarunk élni, annak semmi értelme, hogy de jó, van még egy gyerek, de hónap végén már erősen be kell osztani, hogy mit mire költünk, nyaralás necces stb... Akkor inkább egy gyerekkel, kényelmesen, nem fillérezgetve.

Na, ne tudd meg, mit kapunk ezért a környezetünktől, amikor kérdezgetik, mikor jön a tesó, és közöljük, hogy nem lesz... A kicsi a lakás problémára jön az, hogy "mások 6-an vannak egy szobában" (ja, mintha az normális állapot lenne), simán odamondják a rokonok, hogy vegyetek fel hitelt, és amikor elmondjuk, amit leírtam, hogy ezért nem fogunk, mindig az a válasz h nem kell olyan nagylábon élni, de testvér KELL. Erre mindig azt mondom, hogy oké, akkor a te gyerekednek legyen. Volt már persze sértődés emiatt, de nem hiszem, hogy ebben a kérdésben bárkinek is lenne szavazati joga a szülőkön kívül. De őszintén bevallom, attól a helyzettől félek, ha egyszer netán a lányom hozza fel, hogy szeretne kistestvért... nehéz lesz neki elmagyarázni, hogy nem lehet sajnos.