Nagyon önző! Mit csináljak, hogy kezeljem?
Sziasztok!
21 éves vagyok, és mivel még egyetemre járok, így tehát a nyaram szabad. A sógorom és a felesége nem tudták nyáron másképpen megoldani a kislányuk elhelyezését, így megkértek engem, hogy vigyázzak rá. Szívesen el is vállaltam, mivel segíteni szerettem volna, de egyre nehezebben bírom a kislányt.
Nekem még nincs gyerekem, ezért nem is nagyon tudom, hogy kellene őt megfelelően és hatásosan "nevelni", sajnos nincs sok tapasztalatom a kisgyerekekkel. A kistesóimra sokszor vigyáztam annak idején, de most úgy érzem, ez a kislány rájuk ver.
Egyke gyerek, és azt vettem észre, hogy ez nagyon erősen kiütközik a viselkedésében. Önző és sosem gondol másra. Mindig vele kell foglalkozni, mindig körülötte kell ugrálni, nincs el egyedül. Állandóan játszani kell vele, de minimum nézni, ahogy ő játszik, ám sajnos semmi nem köti le sokáig.
Nem gondol a többiekre. Például a családban mindenki nagyon szereti a gyümölcsöt, ezért vettem a héten narancsot is, meg barackot is, direkt annyit, hogy mindenkinek jusson. Mire este megjöttek a többiek, addigra a kislány egyedül megette az összes barackot, kérdezés nélkül. Nem sajnálom tőle, mondtam is neki, hogy ha ennyire szereti, holnap veszünk még a boltban, de annak nem örültem, hogy meg se kérdezte, hogy megeheti-e mindet, nem szeretne-e más is enni belőle. Aztán hoztam egy csomag túró rudit, azt is úgy, hogy pontosan annyi volt benne, ahányan mi vagyunk - a kislány délután odament a hűtőhöz, csak úgy, meglátta és persze az egész csomaggal meg is ette. Megint csak nem maradt senkinek.
Aztán a hétvégén ünnepeltük a barátom születésnapját, volt egy nagy torta is. Aznap nem éreztem jól magam, picit rendetlen volt a pocim, viszont a torta az egyik kedvencem volt (eszterházy), így két szeletet félre tettem belőle magamnak, hogy másnap én is megkóstolhassam. A többiek - köztük a kislány is - aznap is ettek a tortából, meg másnap is.
Tegnap reggel kérdeztem, mit kér reggelire, mire azt mondta, semmit, mert nem éhes. Gondoltam, jól van, majd eszik később, mindenesetre én azért megeszem reggelire azt a kis szelet tortát, amit eltettem magamnak. Amíg elmentem megmosakodni és felöltözni, addig ő megette mindkét szelet tortámat, amit kivettem a hűtőből.
Mikor kérdeztem, hogy miért ette meg, azt mondta azért, mert mégis csak éhes volt. Amikor megkérdeztem, rám miért nem gondolt, legalább az egyik szeletet meghagyhatta volna, megvonta a vállát, és azt felelte, hogy azért, mert nagyon szereti a tortát és jól esett neki.
Nekem viszont ezek nem esnek jól és nem tudom, mit kellene vele csinálnom. Többször leültem már vele és elmagyaráztam neki, hogy nem csak ő lakik ám itt, másokra is illene gondolnia, és máskor kérdezze meg, hogy más nem kér-e belőle, megeheti-e mindet, mert úgy illik, de olyankor csak vigyorog, meg vonogatja a vállát.
Mindig megbeszéljük, de aztán sosem azt csinálja. Sütöttem tegnap tojást, neki is, meg magamnak is, nagyon ízlett is neki. Este kérdeztem, süssek-e megint. Azt mondta, nem kér. Mivel már csak 2 tojás volt, én azt megsütöttem magamnak, ne maradjon meg. Fél órával később jött, hogy ő mégis kér tojást. Mikor mondtam, hogy sajnos nincs több, kicsapta a hisztit, hogy mi az, hogy nincs több, hát de ő látta, hogy reggel volt még 2 tojás, azt miért ettük meg?! Annyira sírt, hogy végül kénytelen voltam neki adni az enyémet, amit sütöttem magamnak. Én meg ettem valami mást.
Bármit veszek magamnak, kérdés nélkül megeszi. Pedig mindig úgy vásárolok, hogy mindenkinek jusson, de ő a többiek adagját is szó nélkül megeszi, ha ízlik neki. Múltkor hoztunk 2 doboz fagyit, az egyiket teljes egészében ő ette meg, a másikból egyszer tudtam enni én, meg egyszer a barátom, aztán a többit megint csak a kislány ette meg. Sokszor észre se veszem, mert szó nélkül megy és kiszolgálja magát, aztán ott hagyja az üres fagyis dobozt az asztalon...
Akkor is próbáltam neki elmagyarázni, hogy így nem lehet viselkednie, meg kell tanulnia osztozni, de megint csak vigyorgott rám, és vonogatta a vállát, úgyhogy azt gondolom, akkor sem értette meg vagy csak nem érdekli.
Nem tudok leülni egy fél órára mondjuk olvasgatni, mert állandóan jön, hogy játsszak vele, nézzem meg, mit rajzolt, menjek ki vele az udvarra és ugrókötelezzünk, fogócskázzunk, akármi, és egyszerűen nem tudom megértetni vele, hogy csak fél órácskát játsszon nélkülem, mert én is szeretnék néha egy picit mást csinálni. Olyankor addig nyávog, meg durcázik, amíg abba nem hagyom az olvasást, mert így úgyse tudok a könyvre koncentrálni...
Mit tudok tenni? Hogy "neveljem" meg? Vagy hogyan lehetne őt kezelni? Adjatok valami tanácsot, kérlek!
Előre is köszönöm szépen a segítséget!
válasza:nevelni nem a te dolgod ugye, de mivel most kb mindig veled van így a sógorékkal beszélj, hogy kezd kibírhatalan lenne a dolog.
kapsz ezért valamit?
válasza:és akkor te eteted a gyereket egész nap?
meg megeszi amit magadnak veszel?
nost beszélgess el a szülőkkel erről.
ha nem tetszik nekik, lehet keresni szittert
Hát, általában úgy vásárolok itthonra, hogy mindenkinek jusson, csak pont ez a baj, igen, hogy megeszi azt is, amit nem neki, hanem magamnak vagy a többieknek vettem.
Mondtam már a szüleinek, de amikor itt van az anyja meg az apja, akkor átkapcsol "tündérhercegnő" üzemmódba, hirtelen ő lesz a legaranyosabb kislány a világon, a szülei meg odáig vannak tőle, hogy milyen édes, kedves, jószívű, aranyos kislányuk van. El sem tudják képzelni, hogy az ő gyerekük esetleg nem fogad szót, vagy nem gondol másokra.
Amikor a barackos esetet meséltem, egyből azzal jöttek, hogy hát inkább örülni kéne, hogy ennyire szereti a gyümölcsöt, más gyereknek úgy kell könyörögni, hogy ne mindig csak édességet egyen.
Amikor a túró rudis esetet is elmondtam, arra meg csak nevetve legyintettek, hogy ó, hát persze, hogy megeszi, hiszen gyerek, szereti az édességet, és ne haragudjak rá érte, mert otthon ezt szokta meg - tudniillik, odahaza csak ő eszi a túró rudit, mert a szülei nem szeretik, csak neki veszik meg. Ezért megszokta, hogy mindet megeheti nyugodt szívvel, mert a szülei úgyse kérnek. De hát mi meg ugye kértünk volna... Szóval a szülei kicsit elfogultak vele, meg a kislány is egészen máshogy viselkedik, ha itt van az anyja meg az apja, így nem könnyű ezt a helyzetet rendezni.
válasza: válasza:Ez a gyerek nem kényszerevő inkább?
Mert fura, hogy főleg a kaja miatt van vele probléma.
Szerintem a szülei nem foglalkoznak vele eleget, helyette teletömik túró rudival meg mindenféle kajával. A gyereknek már lassan ez a szeretetnyelve, hogy eszik, megszokta, hogy ehet, mert a szülők ezzel fejezik ki a kvázi törődésüket.
Meg ahhoz képest, hogy 7 éves a leírásból éretlenebbnek tűnik.
Fura ez, nehéz tanácsot adni, mert kevés az infó. Látni kéne a teljes képet hozzá, különben lehet, hogy hülyeséget mondunk.
válasza:ez nem önzőség, csupán gyerek.
még tanulnia kell a társadalmi etikettet.
és általában ragaszodóak :)
vidd el a társaihoz, vagy jöhessenek ők hozzá :)
Nem gondolom, hogy kényszerevő lenne, bár lehet. :)
Az mondjuk tény, hogy nagyon szereti a hasát és szeret enni - talán egy kicsit dundi is, de szerintem ezt még kinőheti. Egyébként aranyos, kedves kislány, értelmes is, csak én úgy gondolom, nagyon erősen érződik rajta, hogy egyke gyerek és nem tud osztozni.
válasza:Nagyon zavaró, hogy állandóan ezzel az egyke gyerek dologgal jössz. Semmi köze az egészhez.
Egyébként nem látok semmi különöset a viselkedésében, csupán más, mint amit ti a családban elfogadtok. Nekem még csak 5 éves a fiam, de többet eszik, mint egy felnőtt. De mégsem tekinthetek rá, úgy mint egy felnőttre, ő még csak az ételt látja, és azt, hogy éhes, ő még nem tudja felfogni, hogy osztozkodás? Meg hogy gondolni kell másra??? Egy hétévesnek? Neki is új ez a helyzet, idegen helyen van, más szabályok vannak, nem megy egyről a kettőre a megszokás.
Ha anyagi gondot okoz a gyermek etetése, a leírtak alapján azért ez bőven plusz egy fő, akkor nem szégyen kosztpénzt kérni a szülőktől. Amit pedig mindenképpen magatoknak akartok ételt, tedd olyan helyre, ahol nem éri el. Valamint mindenből duplán venni, képzeld azt, hogy plusz egy felnőtt él veletek.
A hisztit pedig figyelmen kívül kell hagyni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!