Nagyon önző! Mit csináljak, hogy kezeljem?
Sziasztok!
21 éves vagyok, és mivel még egyetemre járok, így tehát a nyaram szabad. A sógorom és a felesége nem tudták nyáron másképpen megoldani a kislányuk elhelyezését, így megkértek engem, hogy vigyázzak rá. Szívesen el is vállaltam, mivel segíteni szerettem volna, de egyre nehezebben bírom a kislányt.
Nekem még nincs gyerekem, ezért nem is nagyon tudom, hogy kellene őt megfelelően és hatásosan "nevelni", sajnos nincs sok tapasztalatom a kisgyerekekkel. A kistesóimra sokszor vigyáztam annak idején, de most úgy érzem, ez a kislány rájuk ver.
Egyke gyerek, és azt vettem észre, hogy ez nagyon erősen kiütközik a viselkedésében. Önző és sosem gondol másra. Mindig vele kell foglalkozni, mindig körülötte kell ugrálni, nincs el egyedül. Állandóan játszani kell vele, de minimum nézni, ahogy ő játszik, ám sajnos semmi nem köti le sokáig.
Nem gondol a többiekre. Például a családban mindenki nagyon szereti a gyümölcsöt, ezért vettem a héten narancsot is, meg barackot is, direkt annyit, hogy mindenkinek jusson. Mire este megjöttek a többiek, addigra a kislány egyedül megette az összes barackot, kérdezés nélkül. Nem sajnálom tőle, mondtam is neki, hogy ha ennyire szereti, holnap veszünk még a boltban, de annak nem örültem, hogy meg se kérdezte, hogy megeheti-e mindet, nem szeretne-e más is enni belőle. Aztán hoztam egy csomag túró rudit, azt is úgy, hogy pontosan annyi volt benne, ahányan mi vagyunk - a kislány délután odament a hűtőhöz, csak úgy, meglátta és persze az egész csomaggal meg is ette. Megint csak nem maradt senkinek.
Aztán a hétvégén ünnepeltük a barátom születésnapját, volt egy nagy torta is. Aznap nem éreztem jól magam, picit rendetlen volt a pocim, viszont a torta az egyik kedvencem volt (eszterházy), így két szeletet félre tettem belőle magamnak, hogy másnap én is megkóstolhassam. A többiek - köztük a kislány is - aznap is ettek a tortából, meg másnap is.
Tegnap reggel kérdeztem, mit kér reggelire, mire azt mondta, semmit, mert nem éhes. Gondoltam, jól van, majd eszik később, mindenesetre én azért megeszem reggelire azt a kis szelet tortát, amit eltettem magamnak. Amíg elmentem megmosakodni és felöltözni, addig ő megette mindkét szelet tortámat, amit kivettem a hűtőből.
Mikor kérdeztem, hogy miért ette meg, azt mondta azért, mert mégis csak éhes volt. Amikor megkérdeztem, rám miért nem gondolt, legalább az egyik szeletet meghagyhatta volna, megvonta a vállát, és azt felelte, hogy azért, mert nagyon szereti a tortát és jól esett neki.
Nekem viszont ezek nem esnek jól és nem tudom, mit kellene vele csinálnom. Többször leültem már vele és elmagyaráztam neki, hogy nem csak ő lakik ám itt, másokra is illene gondolnia, és máskor kérdezze meg, hogy más nem kér-e belőle, megeheti-e mindet, mert úgy illik, de olyankor csak vigyorog, meg vonogatja a vállát.
Mindig megbeszéljük, de aztán sosem azt csinálja. Sütöttem tegnap tojást, neki is, meg magamnak is, nagyon ízlett is neki. Este kérdeztem, süssek-e megint. Azt mondta, nem kér. Mivel már csak 2 tojás volt, én azt megsütöttem magamnak, ne maradjon meg. Fél órával később jött, hogy ő mégis kér tojást. Mikor mondtam, hogy sajnos nincs több, kicsapta a hisztit, hogy mi az, hogy nincs több, hát de ő látta, hogy reggel volt még 2 tojás, azt miért ettük meg?! Annyira sírt, hogy végül kénytelen voltam neki adni az enyémet, amit sütöttem magamnak. Én meg ettem valami mást.
Bármit veszek magamnak, kérdés nélkül megeszi. Pedig mindig úgy vásárolok, hogy mindenkinek jusson, de ő a többiek adagját is szó nélkül megeszi, ha ízlik neki. Múltkor hoztunk 2 doboz fagyit, az egyiket teljes egészében ő ette meg, a másikból egyszer tudtam enni én, meg egyszer a barátom, aztán a többit megint csak a kislány ette meg. Sokszor észre se veszem, mert szó nélkül megy és kiszolgálja magát, aztán ott hagyja az üres fagyis dobozt az asztalon...
Akkor is próbáltam neki elmagyarázni, hogy így nem lehet viselkednie, meg kell tanulnia osztozni, de megint csak vigyorgott rám, és vonogatta a vállát, úgyhogy azt gondolom, akkor sem értette meg vagy csak nem érdekli.
Nem tudok leülni egy fél órára mondjuk olvasgatni, mert állandóan jön, hogy játsszak vele, nézzem meg, mit rajzolt, menjek ki vele az udvarra és ugrókötelezzünk, fogócskázzunk, akármi, és egyszerűen nem tudom megértetni vele, hogy csak fél órácskát játsszon nélkülem, mert én is szeretnék néha egy picit mást csinálni. Olyankor addig nyávog, meg durcázik, amíg abba nem hagyom az olvasást, mert így úgyse tudok a könyvre koncentrálni...
Mit tudok tenni? Hogy "neveljem" meg? Vagy hogyan lehetne őt kezelni? Adjatok valami tanácsot, kérlek!
Előre is köszönöm szépen a segítséget!
válasza:Ja, még valami. Ha már kikészít a gyerek, (amit nem csodálnék, főleg, hogy nincs egy szabad félórád sem) szerintem nyugodtan szólj a szülőknek, hogy elfogyott az energiád, és nem vállalod tovább.
Egyébként hétköznaponként van nálad? És hány hetet?
Igen, hétköznaponként van velem, vasárnap délután hozzák a szülei, és péntek este vagy szombat reggel jönnek érte.
Június 15.-e óta vigyázok rá így, azóta csak 1 hét volt, amikor nem kellett rá felügyelnem, mert akkor nyaralni mentek a szülőkkel.
Nem tudtam, hogy a viselkedése nem függ össze azzal, hogy egyke. Sajnos nem értek különösebben a gyerekekhez, 21 évesen még nem volt túl sok tapasztalatom velük. Nekem pedig 4 kisebb tesóm van, így mi egészen kicsi korunktól kezdve mindig úgy voltunk szoktatva, hogy amit az egyikünk kap, abból adjunk a többieknek is. Lehet, hogy nekem ezért magától értetődő, hogy ha veszek itthonra gyümölcsöt vagy túró rudit, akkor abból annyit veszek, hogy mindenki ehessen, és ugyan emiatt furcsa nekem, hogy a kislány viszont egyáltalán nem gondol a másikra. Nem hiszem, hogy erről ő tehet, vagy hogy ő ettől rossz gyerek lenne, csak nekem fura, mert mi nem így voltunk nevelve, nekünk mindig osztozkodni kellett és ez annyira természetes dolog már a számomra, hogy meglepődök, amikor másnál nem ezt tapasztalom. De hát igaz, egy 7 éves gyerek elég kicsi még... Okos, értelmes kislány igazából nem is azért írtam ki ezt a kérdést, mert eleve elvártam tőle ezeket a dolgokat, hogy magától tudja, de ha többször is leülök vele és elmagyarázom neki, hogy itt nálunk ez így szokás, nem értem, hogy miért nem próbál meg ennek megfelelően viselkedni.
Egyébként köszönöm szépen a választ, nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy egy 7 éves gyerekkel hogyan lehet ilyesmit megértetni, és tényleg nem arról van szó, hogy sajnálnám tőle, örülök, ha jó étvággyal eszik, csak olyan rossz érzés, amikor az ember megkíván egy barackot, már rá is készül, hogy na, kimegyek a konyhába és eszem egyet, és akkor azt látni, hogy nincs már egy darab sem...
Mindegy, augusztus vége már nincs olyan messze, addig már kibírom. :) No meg, a 20.-i hosszúhétvégét úgyis a szülőkkel tölti a leányzó, akkor lesz legalább 4 napom szusszanni. :)
válasza: válasza:Le a kalappal,hogy egész nyárra bevállaltad.Te mikor pihensz,nyaralsz? Nagyszülők nincsenek?
Próbáld elmagyrázni vásárláskor vagy mikor pakolsz a hűtőbe,hogy mit kinek vettél.Hátha megérti.Az én kisfiam 5 éves lesz,egyke,valószínűleg az is marad,de ami nagyon ízlik neki,azt ő is megeszi kérdés nélkül.Minden másból viszont kínál,te is egyél ilyet anya,te is apa.Szóval nem reménytelen.
Nekem saját gyerekemről van szó,de nehezen viselem,hogy még egy fél órám sincs magamra hetek óta.Te hogy bírod,hisz nem is a sajátod?!
Köszönöm szépen a te válaszodat is. :)
Nagyszülők sajnos vagy nem élnek már, vagy ők is ugyanúgy dolgoznak.
Azon az egy héten, amikor a kislány elvolt nyaralni a szülőkkel, mi is el tudtunk utazni pár napra a párommal, akkor tudtam pihenni egy kicsit. Egyébként nincs vele olyan sok gond, alapvetően egy nagyon aranyos kislány és szívesen vagyok vele, bár tény, hogy néha nagyon elfáradok mellette és olyankor gyakran várom azért a hétvégét, hogy jöjjenek érte a szülei és vigyék haza egy kicsit. De alapjában véve jól elvagyunk itthon, sok mesét nézünk, kártyázunk vagy társasjátékozunk, elvisszük a kutyát és nagyokat sétálunk vele, olyankor legalább a kislány is jól elfárad és legalább van egy kis időm magamra, amíg ő kómázik. :) Szóval elég ügyesen lefoglaljuk egymást. :D
Hétvégén általában mindig tudok annyit pihenni, hogy feltöltődök a következő hétre, így elég jól bírom, de néha be szokott segíteni a párom is, amikor valamiért el kell mennem itthonról és nem tudom magammal vinni a leányzót, szóval minden megoldható, még akkor is, ha néha nem könnyű. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!