Gyerek elhelyezésnél kinek van több esélye megkapni a gyermeket?

Jelenleg hivatalos munkahelye nincs, nem azt mondtam, hogy nem dolgozik. :) Én tudom, hogy én se vagyok tökéletes, épp ezért már csak az anyósom beszólásai miatt vitatkozunk (volt olyan pl, hogy 20 fokban az volt a baja, hogy nem öltöztetem bundazsákba és napokig ezt nyomatta), és én milliószor kértem a férjemet, hogy üljön le megbeszélni vele, hogy ő a mi gyerekünk, nem akarunk neki rosszat, majd ha kell a tanácsa ki fogjuk kérni, mert az ő anyja, ha én reagálok rá, annak nem lesz jó vége (a finom célzásokat nem veszi) és mindig innen jutunk el a veszekedésekig, mert ne figyeljek rá (neki könnyű, mert nekem kell hallgatni nagyrészt). Sok mindent képes vagyok lenyelni, de amikor azt akarja valaki belém súlykolni, hogy milyen rossz anya vagyok, mert nem úgy akarom csinálni ahogy ő, meg azt se viselem el, amikor meg akarják mondani hogyan csináljam az életem (ha egyszer elmondja a véleményét, oké, meghallgatom, de naponta 20-szor már sok), meg szerintem hetente, kéthetente egyszer bőven elég unokázni, ne várja el, hogy napi szinten odajárjak, ha nem teszem, akkor meg beszól (egyébként simán jöhetne ő is (ő mindig max 10 percet van ott, ha mi megyünk egy óra után magyarázkodnunk kell hova megyünk), sose mondtuk neki, hogy ne jöjjön). Szóval nekem is vannak hibáim, páromnak is, de a szülőknek semmi keresnivalójuk a mi mindennapjainkban. Persze eszembejut menekülni fejvesztve, de én annak a híve vagyok, hogy ami elromlik azt megjavítjuk, nem eldobjuk (valamiért csak hozzá mentem). De szerettem volna tisztán látni a lehetőségeimet, ha nem sikerül.