Van itt olyan anyuka, akinek egykor csúnyán félresiklott az élete, majd később gyermeket vállalt és normális családi életet tudott élni? Sikerült feledni a múltat, jó feleséggé és anyává válni? Mennyi idő telt el azóta, hogy rendbejött az életed?

Relatív, hogy kisiklás volt-e. Egy csúnya szakítás után három évig csak a pasizásnak és a buliknak, piának éltem, meg elszívtam néha napi 2 doboz cigit. Volt, hogy 4 nap alatt 5 pasival feküdtem le.

Aztán találkoztam azzal, aki megváltoztatta az életem. Leszoktam a cigiről, példás családanya lett belőlem, fél éves a kisfiam.

Nem tudom, hogy kisiklás volt-e, vagy sem, de volt egy elég vad időszakom. A sulit félbehagytam, elég gyakran ittam, különböző kábítószerek is befigyeltek időnként (fű, mdma, hasis), de most, hogy említed, eszembe jutott, hogy egy időben nagyon mentek a gyógyszerek is (xanax, remeron), persze egyiket sem nekem írták fel, de megoldottam, hogy legyen. Igazság szerint annyira nem volt durva a helyzet, mint amilyennek hangzik, sem az alkohol, sem a kábítószerek esetében nem volt szó függőségről, inkább csak a xanax esetében volt szó addikcióról, de amikor pár hónapig úgy tömtem magamba, mint a cukorkát, akkor rájöttem, hogy ennek nem lesz jó vége, és abba is hagytam (nem volt könnyű).

Miután terhes lettem, amúgy is felhagytam minden ilyesmivel, ami nem is esett különösen nehezemre, hiszen, mint írtam, függőségről nem volt szó (na jó, de, a cigi esetében, de azt is letettem, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok), és pont abban az időszakban, amikor teherbe estem, egyébként is egy olyan periódusban voltam, amikor visszább vettem mindenféle téren, alkohol is csak mértékkel volt, kábítószer meg egyáltalán nem. Terhesen meg ugyebár semmi.

Igaz, az akkori kapcsolatom nem bizonyult tartósnak, mégis azt mondom, hogy nekem akkor erre volt szükségem. Megszületett a fiam, aki ma már egy nagy, okos iskolás amúgy. Amíg otthon voltam vele, levelezőn befejeztem a gimnáziumot, utána elkezdtem az egyetemet is, lediplomáztam, egyetem alatt plusz egy szakmát is szereztem gyorstalpalón, hogy a tanulás mellett jobb eséllyel tudjak dolgozni. Közben megismertem a jelenlegi férjemet. Mindketten dolgozunk, én most tervezem, hogy újra elkezdek tanulni, és nemsokára érkezik a kistesó is :) Szóval én elégedett vagyok az életemmel, de a múltamon sem változtatnék, megvolt az oka, hogy miért voltam akkoriban olyan, amilyen, és kellettek azoknak az éveknek a tapasztalatai ahhoz, hogy most olyan legyek, amilyen vagyok. "feledni a múltat" egyáltalán nem áll szándékomban, az is az én életem része volt. De most már nem élnék úgy, az is biztos. Sokkal többre értékelem a családomat, a nyugalmat, a munkámat, egyáltalán nem vonz már az, hogy napokig ki legyek ütve. Még amikor nem voltam terhes a kistesóval, akkor is meggondoltam ezerszer, hogy van-e nekem egyáltalán kedvem hozzá, hogy elmenjek a barátnőimmel mondjuk kéthavonta egyszer szórakozni, késő estig valami zajos helyen lenni, másnap fejfájással ébredni, áhh... hagyjuk, öreg vagyok én már ehhez :D Egyedül a cigi az, ami sajnos megmaradt, persze most, hogy újra terhes vagyok, nem gyújtok rá, de tartok tőle, hogy ha már nem szoptatok, megint dohányozni fogok (sajnos a férjem is dohányzik, így nem könnyű, pedig most, hogy nekem nem szabad, nagyon visszavett belőle, napi 4-5 szál, a nagy részét nem is itthon szívja, hanem amikor dolgozik, de hát akkor is, úgy irigylem, amikor este kimegy a teraszra cigizni). Na, talán ez az egyetlen, amit tényleg bánok, a cigire nem kellett volna tizenévesen rászokni, azt az egyet visszacsinálnám, ha lehetne.

berúgtam kb hetente háromszor ,napi szinten füvet szívtam ,hétvégén ezt megspékeltem szintetikus drogokkal.a pasizás mondjuk nem volt jellemző ,ebben az időszakban semmilyen kapcsolatban nem voltam ,se alkalmi se szexuális ,se komoly.

nem vagyok rá büszke ,de szerencsére nem tettem olyan dolgokat ezelben az állapotokban amit amúgy sem ,sajnos elég rendesen bírtam így jól rákaptam mindenre.de hála istennek nem.okozott gondot abbahagyni.

a cigire mondjuk én is visszaszoktam ,de nagyon keveset szívok ,kb napi 3 szál.

ivással úgy vagyok ,hogy kb havonta egyszer leülök barátnőmmel ,elkortyolgatunk egy üveg bort.de a buli meg drogok nem hiányoznak.

nem siklott félre az életem szerencsére.