Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy mi soha semmit nem fogunk a gyerekeinknek megtiltani. Lesz aki a szívéhez kap?

Kérdező, tök hülyén fogalmazol, de attól még ki lehet hámozni, hogy nagyjából mire gondolsz.

Egyébként én kb. hatévesen adtam elő utoljára anyámnak, hogy én majd semmit nem fogok megtiltani a gyerekeimnek. Aztán már fel tudtam fogni, hogy bizonyos korlátokra szükség van. Na mindegy, majd ha tényleg lesz gyereketek, akkor a férjecskéddel egyetemben rájöttök arra, hogy a gyerek biztonsága előrébb való, mint a nagyon jól felépített elveitek. Vannak dolgok, amiket nem érdemes tiltani, mert csak annál érdekesebbek lesznek a gyerek számára, de vannak dolgok, amiket a saját, vagy mások biztonsága érdekében nem szabad megengedni. Na mondjuk, ha te ragaszkodsz ehhez az elvhez, akkor jó eséllyel nevelsz olyan tahó bunkót a gyerekedből, aki totálisan tojik mindenki másra, NEKI mindent lehet, és kész. Az ilyen embereket meg a normálisabbak elkerülik.

Hát,hogy őszinte legyek, én most ahogy olvastam a kérdésed, rendesen a szívemhez kaptam, mert közben jutott eszembe, hogy a lányomnak vacsira azt ígértem,hogy sütök krumplit, és kiment a fejemből. Se baj, majd holnap.

Amúgy nevetséges vagy, meg szerintem elég fiatal is lehetsz.amúgy az utolsó a szívemből szólt.Én pont leszarom a gyerekeidet, csak arra kérem a jó istent,hogy a lehető legtávolabb éljék le az életüket az én gyerekeimtől. Te meg majd rájössz. Anyám, ha ismernélek de utálnálak. Egy full nagyképű ősbunkó lehetsz...

Aki tiltva nevel, hazudni tanít.

A szabàlyokra viszont szükség van a gyerek érdekében is. Nagy teher nekik a túlzott szabadság, ezért kell, hogy a szülők behatárolják az életüket. Sokan viszont komoly túlzásokba esnek. Meg kell találni az arany középutat. A gyereknek meg kell tanulni, hogy nem tehet azt, amit csak akar, ugyanakkor hagyni kell hibázni, hogy tanulhassanak belőle.

Sokáig küzdöttem a nevelt lányommal, mert nálunk a párom azt vallotta, hogy nem kell szabály, csak a gyerek legyen boldog. Ennek az lett az eredménye, hogy fürdéskor a küszöb magasságáig állt a víz a fürdőben, a koszos zsebkendőt-szemetet ott tette le, ahol használta, a koszos ruháit begyűrte a szekrénybe a tiszták közé, nem fésülködött, ìgy ökölnyi csomó volt a hajában, rendszeresen szétszórta a játékait (léptél már legóba?) és sorolhatnám tovább...

Ideköltöztem, és elég hamar elegem lett az állandó rendetlenségből, szabályokat hoztam. Nem örült túlságosan, de egy idő után használta a zuhanyfüggönyt, a szennyestartót, a kukát, és a legó is a dobozban várt a következő játékra, nem a földön szétszórva. A fésülködésért még mindig szólni kell, de már alaposan fésüli ki a fenékig érő haját. SOHA nem tiltottam semmit, nem volt rá szükség. Viszont mindig dicséret (és köszönet) jár, ha megcsinál valamit (akkor is, ha nem magától jut eszébe, hanem szólni kell). Az is sokat számít neki, hogy betartom az ígéreteimet. Nagyon jó a kapcsolatunk, és az apja is elismerte, hogy a szabályok kellenek.

Szerintem ha semmit nem tiltasz meg az veszélyes. Nálunk pl tilos konnektorba nyúlni, elektromos kábelt, villásdugót rágni. Teli babakádat rángatni.

Nem azért tilos mert az erőnket akarjuk fitogtatni, hanem mert kárt tenne magában.

Szerintem az egézséges táplálkozásba belefér egy-egy zsíros étel, a lényeg az arányokon van. Ne azon éljen, változatos legyen az étrendje, sok zöldséget, gyümölcsöt kapjon, eleget mozogjon. Emellett nem dől össze a világ, ha Mikuláskor kap csokit, hétvégén eszik sütit, stb