Közösségben milyen nevelesi elveket kovettek?

A fiam már nagyobb (3,5 éves), de akkor is és most is így jártam/járok el:

Ha kivette más kezéből a játékot, akkor rászóltam, hogy adja vissza, mert más játszik vele. Agresszív nem volt ilyen kicsinek, ezzel nem volt gond, most ha esetleg verekedés alakulna ki, akkor a másik anyukával közbelépünk. Homokkal dobálózást nem engedtem/engedem, más italából pedig nyilván nem iszunk, ez alap.

Másnak nem árthat, ez nyilván alap. Agresszió esetén azonnal rászólok/elviszem onnan. Ha már nagyobb, bocsánatot kell kérnie.

Játékot úgy veszünk el, hogy előtte megkérdezzük. Ha nemet mondanak, azt el kell fogadni.

Enni/inni nem szoktunk idegenek ételéből/italából. Ha ismerős megkínálja, az nyilván más. De ilyet nem is emlékszem, hogy csináltak volna a gyerekeim. Elég volt nekik a homokot, füvet enni a játszótéren :-)

Én a "ha újra ezt teszed, hazamegyünk" elvet követtem. A lányom hamar megtanulta, a fiammal volt több gond ilyen téren, de nála is bevált.

Természetesen nem engedem/engedtem, hogy ártson másoknak, és ha nem tudja betartani a szabályokat, akkor irány haza, tök mindegy, hol vagyunk! Amúgy pont tegnap volt egy olyan szitu, hogy én kértem még egy kisgyereket, hogy engedje az enyémet is lecsúszni a csúszdán, az anyukája mellette ült, de csak a telefonját nyomkodta. Kedvesen megkértem, és nem volt belőle gond egyik részről sem.

Visszatérve a kérdésre, mindkét gyerekemre rászólok, ha olyat tesz, amit nem kellene.

Egyébként kíváncsi vagyok, mire akarsz kilyukadni, Kedves Kérdező!😊

Próbáltam őket udvariasságra nevelni, persze egy nem beszélő kisgyereknél ennek vannak korlátai. Más kezéből nem veszünk ki játékot, ha a gazdája épp nem játszik vele, akkor elkérjük (amíg nem beszél, elkérem én helyette, de közben mondom neki is, hogy "Látod, elkérjük.) Ha a mi játékunkat kérik el hasonló módon, az odaadjuk. Más italából természetesen nem iszunk, nem is higiénikus, de ha más valami olyat eszik, amiből meg lehet kínálni, akkor esetleg kérünk belőle, de ezt csak akkor, ha olyan a viszony. De ha nagyon nézték, kérés nélkül is megkínált mindenki, ahogy mi is mindenkit.

A irigység 2-3 évesen természetes, persze magyarázni kell neki, hogy ez nem illik, nézd, a másik kisgyerek is megengedi, hogy játssz a játékával, de ennél nagyobb ügyet nem kell belőle csinálni. Minden gyerek átesik rajta.

Az agressziót semmilyen formában nem engedtem. Sajnos az egyik gyerekem nagyon hajlamos volt rá, ő verekedett, homokot szórt, az elején még megpróbáltam szép szóval leszoktatni róla, utána viszont kénytelen voltam zéró toleranciát bevezetni, és az első erőszakos megnyilvánulásra hazamentünk a közösségből. Nem egyszer kellett ezt sem eljátszani, de szerencsére leszokott róla.

Nálunk volt egy eset a hétvégén. Az enyém már 5 éves múlt. De mindig is rámenős volt kicsit. Most már azért próbálja kezelni. Volt ott egy olyan 3-4 éves forma kislány és azzal akart játszani. A kislány rá is állt a dologra. Olyan anyáskodó a kicsikkel az enyém. Mindig is az volt. Húzta-vonta maga után és már-már azt gondoltam, hogy kicsit sok. Rászóltam, hogy az a kislány is tud magától menni és nem biztos az, hogy azt akarja csinálni, amit ő. A kislány korából és habitusából adódóan nem ellenkezett, de nem akartam, hogy a lányom azt gondolja, hogy normális dolog, hogy mindig ő a főnök. Nem fogadott szót, csak húzta maga után. Mondtam neki, hogy jó, akkor most megyünk haza. És haza is mentünk. Haza felé pedig elmagyaráztam neki, hogy miért, mert kérdezte..pedig mondtam neki, hogy miért.

De egész kicsi korától kezdve mindig rászoltam, ha valami olyat csinált, amit nem szabad. Figyelni kell, és észrevenni azt a pontot, amikor be kell avatkozni. Nem mindig jó, ha az anyuka rögtön beavatkozik. Meg kell tanulniuk a gyerekeknek kezelni a konfliktus helyzeteket is. Megvédeni magukat, kiállni az igazukért, alkalmazkodni, osztozkodni, kezdeményezni. Érzi azt az ember legbelül, mikor jön el a pillanat, mikor segítség kell.

Ha a gyerekek összevesznek egy játékon, ami se nem az egyiké, se nem a másiké, akkor segíteni kell nekik kompromisszumot kötni, ha egyedül nem megy nekik. Meg kell tanulniuk a kisebbekkel óvatosan játszani, és meg kell érteniük, hogy nem csünghetnek a nagyokon, de meg kell védeniük magukat velük szemben, ha szükséges.

2 éves gyereknél még eléggé ott kell lennie az anyukának a gyerek fenekében, de talán ekkor kezdtem el én is magamra szólni, hogy hagyni kell egy kicsit egyedül felfedezni. Egy 3.5-5 éves gyereknél már le kell telepedni egy padra pár méter távolságba, hogy a gyerek szabadon kibontakozhasson.

A felsorolt példákra te magad is tudod a választ, még szép, hogy az ember ezeket nem engedi. Persze vannak anyukák, akik nem lépnek rögtön közbe. De nem feltétlen rossz indulatból. Lehet, hogy ők kicsit később avatkoznak be, és először hagyják, hátha a gyerek megoldja.

A lányom már volt 3 szülinapi bulin csoporttársaknál az elmúlt egy év alatt. Minden buliba meg volt hívva egy másik kislány is, aki kicsit erőszakosabb a lányomnál. Minden egyes alkalomkor elég durva dolgokat csinál, szülei ott szoktak lenni, de nem szoktak beleavatkozni. Minden egyes bulin valamivel fizikálisan is bántotta a lányomat. Én ilyenkor azt mondom neki, hogy kerülje azt a kislányt, és semmiképp nem mondom neki, hogy menj oda és üsd meg te is. Több anyuka is észrevételezte már ezt a viselkedését a kislánynak. A legutóbbi bulin is ott voltak a szülők, de egyik pillanatról a másikra elmentek és nem tudom, hogy szóltak e a kislányuknak, de a kislány elkezdett sírni és egy aranyos kis törékeny kislány volt addig, míg vissza nem értek a szülők. Fél óra vagy több is eltelt. Szegénykém teljesen le volt törve és egész végig sírt. Olyan, mintha szeretethiányos lenne és a szülei figyelmét akarná felhívni a rossz viselkedésével...vagy nem tudom. De érdekes, hogy egy kis rosszindulatú kislánynak tűnt eddig, aztán mikor a szülei elmentek, olyan kis törékeny lett.