Milyen negatív vagy pozitív megjegyzést kaptál már az anyaságoddal, nevelési stílusoddal kapcsolatban és kitől?

Pozitív:

- a koromhoz képest milyen tudatosan nevelem a gyerkőcöt (24 vagyok, nem hinném, hogy túl fiatal lennék hozzá, de köszi :D)

- milyen jó, hogy amit elhatároztam a terhesség alatt, azt be is tartom (egészséges ételek, no cukor, no gyorskaja stb)

- nem hanyagolom el a külsőmet

- sugárzik rólunk a párommal, hogy minden rendben van köztünk

- ahhoz képest, hogy első gyerek, elég laza vagyok (a gyerek elesik, leesik, beüti ezt, odacsukja azt, igen, majd megtanulja, hogy nem piszkáljuk a fiókokat:D)

- csodagyereket szültem (amit azért kaptam meg egy játszótéri anyukától, mert van időm heti 4x sportolni járni, és nem szakadt melegítőbe járok - jelentem, cseppet sem csodagyerek, van segítségem, és jó az időbeosztásom)

Negatív:

- túl fiatal vagyok ahhoz, hogy jó anya legyek

- szuperanyu akarok lenni (nem akarok, de akkorsem tömöm pilóta keksszel)

- fontosabb a testem, mint a gyerekem (mert félévesen elkezdtem a hozzátáplálást, és nem 2 éves koráig fog szopni - szintén játszótéri anyuka, szerinte így védem a cicim :D)

- felelőtlen szülők vagyunk, mert havonta 1 hétvégére elvisszük valamelyik mamihoz, hogy egy kis időt kettesben is tudjunk tölteni

Hirtelen ezek jutottak eszembe, vannak ellentmondások is bennük :D Általában játszós anyukák, gyerekorvosnál a többi anyuka stb. mondja ezeket. Nem nagyon törődök ezekkel a véleményekkel. A párom jó anyának tart, az édesanyám, az anyósom és a sógornőm sok sok tanáccsal és tapasztalattal lát el, én pedig igyekszem a legjobb formámat hozni.

24 éves első babás anyuka, 1 éves kissráccal :)

A legpozitívabb, ami most eszembe jutott: egyszer egy barátnőm mondta, aki amúgy iszonyat jó anya és okos nő szerintem, hogy nem ismer olyat, aki annyit foglalkozna a gyerekével, mint én.

A legnegatívabbat asszem az óvónőktől kaptam eleinte, amikor még nem tudtuk, miért viselkedik másképp a kislányom. Ők arra célozgattak folyton, hogy nem neveljük következetesen, pedig valójában pont az ellenkezője igaz. Ma már járunk fejlesztő tornára és minden rendben...

De elég sok negatívat szoktam én is gondolni saját magamról, amikor türelmetlen vagyok és idegbeteg. (Valahogy ez fokozottan így van, amikor anyósommal vagyunk... sajnos. Engem is idegesít a folyamatos sükeletlése :( a lányom meg produkálja magát előtte, idétlenkedik, amitől még idegesebb leszek hosszú távon. Ezzel kezdenem kell valamit, tudom.)

Pozitiv:hát sajnos nem sok van.párom szerint jó anya vagyok.Az egyik barátnőm mondta hogy a koromhoz képest nagyon éretten és felelősség teljesen nevelem kislányomat.

Negatív:Rosszul nevelem a gyereket mert 6 hónaposan nem engedtem hogy csokival tömjék ezt anyósom és a szomszéd mondta.mindig túl öltöztetem egyik ismerősöm mondta.Minek az 1 éves gyereknek a tápszer igya a tejet túl nagy már a tápszerhez anyósom.Azért beteges kislányom mert nem viszem ki esőbe is sétálni és nem tud a hideghez hozzá szokni.ezt is a szomszéd mondta.Ennyi jutott eszembe.

Hú, nekem most a negatívok jutnak először eszembe. Főleg akkor kaptam, ismeretlenül, amikor kicsik voltak, vagy még várandós voltam. ismeretlenül is megkaptam a "minek ennyi gyerek a mai világban", "több eszetek/eszük is lehetett volna", "felelőtlenek" "szegény asszony" megjegyzést, mindezt azért, mert 4, kis korkülönbséggel született gyerekünk van. persze megkaptam a "a nagycsaládosoknak minden ingyen van" megjegyzést is, kár, hogy sohasem tudtam meg, mi az a minden.

Ma leginkább pozitívokat kapok, főleg azért, mert a 3 nagyobb az ország első 20 gimnáziumának valamelyikébe jár, mindenki máshová, és mindenki 4,7 feletti tanuló. Emellett sportolnak, zenélnek, a legnagyobbnak 18 évesen felsőfokú nyelvvizsgája is van.

Szoktam még kapni csodálkozást is rokontól(pozitív), "hogy csinálod, hogy mindenre jut pénz, amire kell. Hát kb. ennyi.

Hát,negatív:

terhesség alatt folytattam a sulit,amit munka mellett kezdtem el; a gyerkőc 1 éves korában fejeztem be.

- Erre voltak megjegyzések (buszon)hogy az ilyennek nem is fontos a gyerek meg heti 4-szer másra bízza (igen,heti 3-4x délután apukája vigyázott rá a kezdetektől; neki meg normális a munkahelye ehhez)

Továbbá biztos,hogy emiatt tápszeres-hát,nem volt az,csak amikor már nem fogadta el az anyatejet.

- Kipihened magad a gyes (!) alatt... gúnyosan.

Beteg volt a gyerek,alig aludtunk éjjel az elmúlt egy évben,köszi.

- Császáros voltam; na ez sem maradt szó nélkül,nem érdekel.

- Apuka is marad itthon a kicsivel gyeden (hűha,ezt sem fogadta mindenki pozitívan)

- Családi napközibe fog járni a fiunk,heti 2-3 napot hát erre meg megkaptam,hogy minek szül az ilyen,meg persze ere futja... jelzem,hogy ha nem megyek vissza dolgozni,nem lesz munkám és a páromnak is váltania kell;mindegy.

Pozitív:

- volt aki irigyelt a császár miatt; erre büszke is voltam :-) komolyan,annyi negatív után.

-gyerekorvosnál,státusz előtt anyukáktól hallottam vissza,hogy ügyes vagyok,szép a fiunk és nem is látszik,hogy milyen beteg (volt).

Párom is sokszor dicsér és szeret és nekem ez a legfontosabb :-)

Pozitív:

- milyen szép, okos, mosolygós baba

- példaértékűen lerendeztem egy "nagyjelenetet" a játszóházban, körbeálltak az anyukák, de azért, hogy elismerjék a módszeremet

- milyen sokat foglalkozom velük.

Negatív:

- szoptatás... a nagyobbik babám rendellenességgel született, rengeteget voltunk kórházban. Elapadt a tejem 2 hónap alatt a sok stressztől és kimerültségtől. Erre: "biztos, hogy AKARTAD, azt a szoptatást"?

- azért nem beszél még a gyereked, mert ti túlságosan hadartok (anyukám) (a fiam autista, ezért késett a beszéd...ez nem érdekli a véleményformálót)

- nem vagyok következetes, nem nevelek normálisan, szófogadatlan a gyerek. (majd megszakadtam, szigorú voltam, következetes, mégsem értette a határokat. Most már tudom, hogy miért... ezekkel a megjegyzésekkel a lelkembe tiportak viszont)

A legtöbb negatív kritikát anyámtól kaptam... kitől mástól...:((

Utolsó, 9-es válaszoló (és mindenkinek, aki hasonló cipőben jár) a szoptatás kérdéséhez:

A legkevésbé sem a te hibád, hogy elapadt a tej két hónap után, hanem természetes élettani folyamat. Hasonló gonddal küzdöttem, és nagyon sok utánajárásba, olvasásba telt, mire rátaláltam az okokra.

Babám két hónappal hamarabb érkezett, és majdnem ennyi időt töltött koraszülött osztályon. Kezdettől anyatejet kapott, mert az az elejétől dőlt, fejtem, és vittem be neki. Napi egy liternél több volt, maradt fagyasztani és más babáknak is.

Aztán majdnem két hónapnál, pont, amikor már el tudott kezdeni szopni, észrevettem, hogy csökken a mennyiség. Voltak napok (és vannak most is), amikor elég kevés van, ilyenkor a fagyasztotthoz nyúlok (szerencsére kapott a kórházban már az elejétől fagyasztottat is, így nem utasítja el - merthogy más az íze). Most átlag napi 7 dl-t tudok termelni. Már megittam a világ összes szoptatós teáját, és hasonlókat, kicsi sikerrel, amikor végre hatékony segítséget találtam, és megértettem, mi miért történik, és hogyan lehet a termelést szinten tartani.

A szülés után elindul a tej, és elég sok termelődik úgy 40 napig, függetlenül attól, hogy a baba mennyit iszik. Ekkor kezd átállni a mell az igény szerinti termelésre. És ezt az igényt sajnos a cicinek fejéssel nem lehet jelezni, kizárólag a babaszáj képes rá. A bimbóudvar területén találhatók a tejöblök, ezeket ingerli a baba a szájával, és ezek tartják fenn a tejtermelést. Ezt sajnos ma még egyetlen mellszívó sem képes utánozni. Az, hogy a mell mennyire ürül ki, pedig a tej mennyiségét szabályozza, itt tudunk fejéssel segíteni úgy, hogy szopás után kifejjük a teljes maradékot. Külön kellemetlen dolog, hogy ilyen elapadó tej megindításához muszáj éjszaka is szoptatni, legalább egyszer, inkább kétszer, mert olyankor a legmagasabb a prolaktin szintje.

Tehát ami bevált: baba két óránként cicire, egyik mellet leszívta amennyire csak bírta, és még megkínálva a másikból, azt a mellett, amit elvileg kiszívott, még fejni - általában jött még belőle, plusz éjszaka legalább két szoptatás. Egy hét alatt siker.

Plusz minél többet aludni, még ha ez utópisztikusan hangzik is.

És persze nagyon fontos az elegendő folyadékbevitel.

Sajnos ez segítség nélkül nem megy. Ha nincs senki, aki besegítene böfiztetésbe, házimunkába, ilyen két hónapos késéssel tejet megindítani majdnem lehetetlen, mert egyszerűen nem marad rá idő és energia.