Belekezdenél így is a babaprojektbe?

Miért kéne a nagyinak veletek laknia?

Miért kéne felmondania a párodnak és az egész családi terveiteket emiatt felborítania?

Természetesen, ha így éltek, akkor esélytelen a baba téma. De nem értem meg, miért kéne így élni? Teljesen irreális. Aztán évekig arra vártok, hogy mikor hal meg, már bocsánat? A mamának ez miért lenne jó? Nem lenne jobb egy ápoló, aki segít neki vagy egy korrekt, tiszta, bentlakásos hely és az, hogy legyen gyereketek, akit még megismerhet?

Ez teljesen irreális elvárás egy fiatal pártól! N32

És máshogy nem lehet megoldani a nagymamáról való gondoskodást? Ugyanis lehet, hogy a nagymama még 10-20 éven keresztül a lábát leszámítva egészségesen fog élni, akkor addig nem vállaltok babát? Párod szülei nem tudnak gondoskodni a nagymamáról? Vagy legalább is valaki nincs, aki be tudna segíteni az ellátásába?

Nyilván frissen, ha odakerül a nagymama, akkor nem vállalnék, de utána nem mondanék le a családalapításról.

én nem vállalnék így erre a szituációra gyereket, otthonba adni nagymamát nem lehet? Sajnálom ezt az élethelyzetet. Mennyi az fizetés+nyugdíj? a lakás saját tulajdon?

Egyrészt gond az hogy nincs pénzetek ha jól értem, hogy kicsi a lakás, meg őszintén én nem hiszem hogy ha apa marad otthon a gyermekkel az van olyan teljes értékű mintha anya maradna otthon. Fontos az apa-baba kapcsolat, persze, de egy anyának mindig is a gyermeke a legnagyobb kötődés, ha úgy szülöd meg hogy közben nem tudsz vele időt tölteni, egy életre bánni fogod.

Nem szeretem ezt a kérdéskört, mert engem itt mindig lepontoznak.. De erre most leírom a véleményemet.

15 éves voltam mikor született a kisfiam, feleségem 16 (nem, nem vagyunk cigányok) Mindenki hatalmas problémának gogja fel ezt a gyerek kérdést ebben a topicban mindig, eleinte nekem is az volt, de mikor elősször tartottam a kezemben a fiamat, a mai napig azt mondom, hogy az a pillanat adott értelmet az egész életemnek. Rohadt nehéz volt, én 16 évesen már kőműves mellett dolgoztam, hogy el tudjam tartani a fiamat, az én keresetemen kívül egyedül anyukám támogatott minket. Feleségem tanult tovább, ma ő ügyvéd, én pedig építkezési vállalkozó... Amúgy ez egy jó párosítás ;)

Szerintem gyerek nélkül ma egy lecsúszott 3 műszakban güriző gyári munkás lennék... A gyerek nem problémákat szül, hanem célokat ad!

És igen, ha gyereket akarsz, vágj bele nyugodtan, mert családalapításra nincs tökéletes időpont, valami kifogás mindig lesz, ami megnehezíti az életet, sőt ahogy öregszünk, egyre több...

Arra viszont készülj fel, hogy nem lesz egyszerű, de megoldhatatlan problémák nem léteznek.

Ne menjetek bele ebbe a költözésbe. Ezt komolyan mondom.

Szüleim 15 évig ápolták fekvőbeteg mamámat. Tönkrement az egészségük (emelgetés, stessz..stb), a házasságuk (folyamatos vitatkozás a mama miatt) és soha nem volt egy nyugodt percük se (éjszaka mindig volt valami problémája, sokszor kellett éjszaka is mentőt hívni..stb). Én ebbe nőttem fel és megmondtam páromnak is, hogy egyikőnk szüleit se fogom ápolni, ha arra kerül a sor. Ez nem élet. Az ápolási osztályt és az idősek otthonát épp erre találták ki. Kifizetem ezt, látogatom őket, de nem leszek senki rabszolgája. Szüleim is megmondták (ebből kifolyólag) hogy ha arra kerül sor, adjam be őket nyugodtan idősek otthonába, ott körbeugrálják őket. Persze gondoskodni kell a szüleinkről, de nem ezen a szinten...szerintem.

És látod még nincs is ott nálatok, de már kezdődnek a problémák. Párod felmond, baba nem fér bele...stb.

Nálunk volt hasonló szitu.

3-an vagyunk testvérek. Nagypapa és apu már rég nem éltek. Amikor nagyim amúgy is sok betegséggel küzdött, aztán elesett, és csigolyatörés lett a vége...

De nem jutott eszünkbe, hogy magunkhoz vegyük (bár ő sem költözött volna el sehova).

Bátyám intézte a pénzügyeket, meg a lakás költségetit, én meg ápoltam nagyit. (nővérem messze lakik).

Napi 3 alkalommal ment hozzá hivatalos ápoló, így az etetést, fürdetést megoldotta szakember.

Így élt még 4 évet, mire kórházba került, és sajnos elment.

SZóval semmiképpen ne vegyétek magatokhoz, sok más megoldás is van még. Szülőkkel mi van? Hogy nem említetted őket?