Hogy tudok urrá lenni a szülés utáni depresszión?
Figyelt kérdés
Van egy 22 hónapos és egy 3 hónapos fiam. Úgy érzem egy rabszolga vagyok a saját életemben és semmi boldogság nem ér. Na jó ez túlzás, mert imádom a piciket, soksok boldog percem van velük, de nagyon hamar ideges leszek és sírnom kell. Rettenetesen zavar mert tudom, hogy baj van velem, de akárhogy próbálkozom nem tudok urrá lenni magamon. Folyton aggódok, hogy rosszul csinálok valami, russzul nevelem őket és mindennel elégedetlen vagyok. Sajnos a nagyobbik rettentően hisztis lett a pici miatt (féltékenység miatt), ezen is próbáltunk javítani, de nem megy. A kicsi meg mostanában alig eszik és szinte nem is alszik, úgyhogy a gondjaim úgy érzem az egekbe nőnek és csak nőnek és egyre rosszabbul leszek minden nappal. Gondoltam rá, hogy elmegyek pszihológushoz és gyógyszert iratok, mert meg kell változnom mindenki érdeke. Ha van jó tanácsotok kérlek írjátok meg vagy tapasztalatotok.2010. márc. 16. 19:25
11/13 anonim 
válasza:
válasza:Szia! Minden féleképp orvost javaslom.Nagyon nehéz a depressziót kezdeti segítség nélkül leküzdeni. Tapasztalatom van, saját, és anyukám részéről is. Aki dilibogyónak nevezi az antidepresszánsokat nincs tisztában a fogalommal. Ezek a szerek nem nyugtatók, hanem hangulatjavítók. Nem altat, és tompít. Két különböző dolog. Az se biztos, hogy egy szakember egyből gyógyszert ír. Nem minden esetben megoldás. Én is nehezen vetem rá magam, de már túl vagyok rajta. Vannak még rosszabb időszakok, de anno a gyógyszer igen is segített.
Anyukámnál olyan súlyos depresszió van, hogy Ő sok-sok éve él ezzel a szerekkel.
Ha ilyen jól látod a dolgokat mert segítséget kérni. Sok erőt, kitartást. :-)
12/13 anonim válasza:
válasza:Mi van veled? Jobb a kedved most h kicsit jobb az idő?
13/13 A kérdező kommentje:
Szia kedves utolsó! Képzeld egész jól voltam és most hogy megint itt vagyok ez arról árulkodik, hogy megint újabb mélypontot élek meg. :( Kezdem azt hinni magamnak csinálom a feszültséget. Meg akarok felelni magamnak , de túlontúl nagy az elvárásom és olyan dolgokat akarok teljesíteni amire nincs befolyásom. Azaz nem túl nagy. Lemerít a 2 gyerek. Vagyis inkább a körülöttük lévő gondok, amiket én csinálok. Főleg a pici a stresszem forrása. Alig eszik, de nől és fejlődik és kacarászik. No meg ez melett alig alszik és így én is alig alszom. Szóval most megint egy kicsit jobban elfáradtam mint kellene. De igyekszem újra talpra álni és pozitív lenni. De az a baj velem, nem tudom elfogadni az adott helyzeteket, mindig változtatni akarok. Ha nem akarnék azt hiszem még nagyon boldogan is tudnék élni. Na meg szeretem magam sajnálni egy kicsit. De de eldöntöttem, fel a fejjel. Kíváncsi leszek meddig bírok nem önmagam lenni. :DDDD
2010. ápr. 21. 15:13
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!