Kedves Boldog anyukák! Én is szeretnék az lenni, adjatok tanácsot, hogyan legyek az?

Én is sokszor érzem úgy, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok és hogy de jó lenne egyedül lelépni valahová, de azért alapvetően boldog vagyok :)

Szeretem a munkám, jó érzés dolgozni és mással is foglalkozni a gyerekeken és a háztartáson kívül :)

A nehéz pillanataimban mindig arra gondolok, hogy régen milyen rossz lehetett a nőknek, pl. a patakban mosni, a földeken dolgozni, a kútról hordani a vizet stb, és mellette még a gyerekeikkel sem tudtak annyit foglalkozni.

A gyerek megszokja az ovit, az tuti, de ha érzi rajtad a bizonytalanságot, akkor tovább tarthat.

Magadra csak úgy szakíthatsz időt, ha lejjebb adsz az igényekből.

Pl. pont emiatt én sem vasalok, mégis minek-kinek? Mi a mindennapokban nem hordunk inget, amit ugye muszáj lenne, a pólókat meg mi értelme vasalni?

Programozható a mosógép és a mosogatógép is, este bepakolok, reggel ki vagy reggel be- és du. ki.

Amíg a gyerekek edzésen vannak, addig futok vagy csacsogunk egy barátnőmmel, az is kikapcsolódás :)