Kérlek adjatok valami tanácsot! Úgy érzem értelmetlen az életem!?
Amióta az eszem tudom, mindig is arra vágytam, hogy anya lehessek. Most leszek nemsokára 20 éves, és úgy érzem, hogy egy válságba került az életem. Mindenki próbál segíteni, de úgy érzem, nincs semmi lehetőségem.
Idén érettségiztem. A párommal, akivel már 3 éve együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást, össze is akarunk házasodni, de nem sietjük el. Úgy volt, hogy összeköltözünk. Már fél éve dolgoztunk a házon, mert fel kellett újítani kicsit. Rengeteg munkát öltünk bele a házba és a kertbe, erre a párom apja, akié jog szerint a ház, bejelentette, hogy eladta a házat, annak ellenére, hogy megbeszéltük vele a dolgot, és már biztos volt, hogy odaköltözünk. Megengedte, és azt mondta, hogy leveszi a hirdetést, és nem árulja már tovább a házat így.
Ennek ellenére eladta. A munkánk, a pénzünk mind odalett amit beleöltünk a házba.
Más lehetőségünk nincs összeköltözni, mivel jelenleg csak a barátom dolgozik, és ő se túl sokat, mert mellette szakképzésre is jár 1 évig.
Én nem tudtam, hogy mihez kezdjek magammal érettségi után. 4 hónapot dolgoztam, és minden pénzt félreraktam, és a barátom is sokat dolgozott a nyáron (összesen kb. 3-400 ezret tudtunk félrerakni ketten).
Mivel nem volt jobb ötletem, és mindenképpen szerettem volna egy szakmát, elkezdtem csinálni egy OKJ-s szakképzést, ami 2 évig tart. Majdnem egy hónapja járok oda, és nagyon nem szeretem.
Minden nap úgy kelek fel, hogy utálom az életem. Ez így nem mehet tovább.
Azt szeretném, hogy legyen egy olyan munkahelyem, amiből el tudom tartani magunk a párom fizetésével kiegészítve.
Szerintetek mi lenne a jobb megoldás?
1) Maradok az iskolában, amit utálok. 2 év alatt elvégzem, és 22 évesen végzek, egy szakmával amit utálok, és bármiféle releváns munkatapasztalat nélkül.
2)Magántanulónak átjelentkezem, és elmegyek pénztárosnak/árufeltöltőnek. Vagy sikerül az iskolában a vizsgám, vagy nem.
3)Otthagyom az iskolát, és főállásban leszek árufeltöltő/pénztáros.
Sajnos csak ezek a munkalehetőségeim. 19 éves vagyok, lassan 20, van két felsőfokú nyelvvizsgám (német és angol) és 4 hónap munkatapasztalatom. Ezzel sehova se vesznek fel, csak pénztárosnak.
Külföldre is mennénk ha lehetne, de nincs rá pénzünk.
Én csak annyit szeretnék, hogy ne utáljam az életem. Csak azt szeretnék, hogy össze tudjak költözni a párommal. Anya szeretnék lenni, de a semmire nem szülhetek.
Mindig az volt az álmom, hogy főállású anya legyek. Semmilyen karrier iránti vágyam nincs, és elképzelésem sincs, hogy milyen munka érdekelne. Nem azt szeretném, hogy imádjam az állásom, csak azt hogy ne gyomorgörcscsel kelljek fel reggelente, mert utálom az életem.
Szerintetek mit csináljak? Nagyon el vagyok keseredve. Semmi értelme az életemnek, nem bírok tovább így élni!Úgy érzem, hogy én arra születtem, hogy anya legyek, de ez soha nem fog megvalósulni a körülményeink miatt.
Van valami tanácsotok?
19N
válasza:Először is: nagyon fiatal vagy még, semmivel nem vagy elkésve :)
Másodszor: amit utálsz, azzal nem érdemes foglalkozni. Milyen más OKJ tanfolyamokra van lehetőség? Milyen területek érdekelnének munkában? Ha egy online webdesigner tanfolyamot elvégzel például, azt tudod terhesen és gyereknevelés mellett is csinálni, többekről hallottam, akik megélnek belőle.
Elhiszem, hogy szeretnéd csak a leendő gyerekeidnek szentelni az életed, de muszáj, hogy legyen valami piacképes végzettséged is (az ő érdekükben is, mert mi van pl. ha a párod elveszíti a munkáját? Gondolom, kb. egyidős veled, és ha a nyáron 3-400 ezret raktatok félre, akkor ő se milliomos, szóval ne alapozz csak az ő keresetére.)
válasza:Ez a baj, hogy semmilyen munka nem érdekel. Ugyan annyira szeretnék mondjuk cukrász lenni, mint szerelő vagy akármi. Semmihez nem érzek késztetést. Egyik sem érdekel. Ami nem lenne baj, nem várom el, hogy érdekeljen amit csinálok, vagy hogy szeressem, amit csinálok, tudom, hogy az luxus. Csak ne gyűlöljem.
És külföldre pedig csak úgy mehetnénk, ha ott már várna egyikünket egy állás. De nincsenek kapcsolataink, és semmi esélyünk erre.
válasza: válasza:Kérdező, 19 évesen még nekem sem volt róla fogalmam, hogy mivel szeretnék foglalkozni, úgyhogy elmentem szépen én is pénztárosnak, aztán gyerekem született, és csak 23 éves koromra találtam ki, hogy mivel akarok foglalkozni, akkor mentem egyetemre. Nem bántam meg, mert imádom a szakmámat, de ha rögtön érettségi után kellett volna döntenem, mint ahogy a legtöbben csinálják, hát tuti valami hülyeséget választottam volna, amit ma már utálnék. Most viszont van egy szép nagyfiam, egy jó szakmám, egy munkahelyem, ahova szeretek bejárni, szeretem csinálni azt, ami a dolgom, és ahova visszavárnak, miután a nemsokára megszülető kistesóval itthon voltam.
Csak arra akartam ezzel kilyukadni, hogy nem mindenki tudja még ennyi idősen, hogy mit akar magával kezdeni. De ne írd le magad előre, majd lesz olyan, amit el tudsz magadnak képzelni, ha nyitott szemmel jársz.
Azt nagyon sajnálom, hogy ennyi pénzetek és munkátok lett oda a párod apjának a szemét húzásával, de hát nincs mit tenni, a ház tényleg az övé volt, joga volt eladni. Ettől még tényleg szemét dolog volt, hiszen mást beszéltetek meg. De ha mindketten dolgoztok, csak meg tudtok élni egy albérletben is, aztán ha a párod is tud már rendesen, főállásban dolgozni, ha már nem jár képzésre, akkor majd eldöntitek, hogy belefér-e egy gyerek is. De ki tudja, addigra talán azt is tudni fogod, hogy mivel szeretnél később foglalkozni, és még elmész valahová tanulni. Akkor sem leszel még egyáltalán lekésve a babázásról :)
válasza:Anyukám azt tanácsolta, hogy ha tényleg ezt szeretném, akkor legyen egy babánk. Ismeri a párom már a kezdetektől, mindenki szereti itthon. Anyukám nagyon támogatta az összeköltözésünk, anyagilag és érzelmileg is. Azzal érvel, hogy sok barátnőjének, akiknek már idősebbek a gyerekeik (25-30 évesek) még mindig nem tudtak elköltözni, és ez teljesen kiszámíthatatlan. Ő már örülne egy unokának, főleg mivel neki nagyon nehezen sikerültem én, csak 10 év próbálkozás tán, 29 évesen (Igen, 19 volt, amikor apámmal elkezdtek próbálkozni babáért. Azóta már elváltak, de sokáig házasok voltak.) Már mindegyik barátnőjének van unokája. A párom is ide költözhetne hozzánk, azzal a feltétellel, ha havonta kb 10 ezer forintot fizetünk, az extra ételért, amit venni kell. Ami igazán nagylelkű tőle. Nem is akart semmi pénzt elfogadni, de én ragaszkodtam hozzá, hogy ha így lenne, akkor biztosan besegítenénk a rezsibe amennyire tudnánk.
Nekem is vannak teherbeesési gondjaim, mint anyukámnak. Voltam már nődokinál is, s azt monda (3 különböző orvosnál is voltam, mind ugyan ezt mondta), hogy valószínűleg orvosi segítség nélkül nem lehet babám (hormongondok, mint anyukámnál, és csak az egyik petefészkem működik).
Szerintetek ez mennyire járható út, ha most szülnék babát a közeljövőben?
válasza:Utolsó, pont gyerekekkel foglalkozó szakon vagyok. Pedagógiai asszisztens. Óvodában dolgozhatnék ezzel, de már volt néhány gyakorlati napunk is, és rájöttem, hogy ez egyáltalán nem tetszik. És az elméleti része sem érdekel. Persze, van néhány érdekes tantárgy, pl pszichológia, de általánosságban nem érdekel. A gyakorlaton is idegesít a sok akadékoskodó szülő, pl az a szülő, akinek egy SNI-s gyereke van, és nem hiszi el, hogy speciális ovi kéne a gyereknek. Csak felborítja a csoportot.
A saját gyerekemmel szívesen foglalkoznék, de másoké nem érdekel.
válasza:Azért egy SNI-s gyereknek nem kell ám automatikusan speciális ovi.
De tudom, nem ez a lényeg most.
Viszont én a helyedben nem szülnék
1. a szüleim otthonába, mert ott sosem lesz belőle felnőtt. Biztos, hogy anyukád nagyon szeret, de nem lesz így önálló háztartásod, saját családod, nem alakulnak ki azok a bizonyos szerepek, amiknek ki kellene alakulniuk, ha az ember szülővé válik. És őszintén szólva - saját tapasztalat -, amíg nem kell egy családot fenntartani, saját erőből boldogulni, hanem havi tízezret fizetni csak, miközben ez talán egy fél hetet fedez kaja terén, addig nem lesztek önállóak, nem tanultok meg a magatok lábán megállni.
2. munkaviszony nélkül. Tök mindegy, milyen, de legalább valami legyen, ahonnan el tudsz menni gyed-re, ahova esetleg visszamehetsz, ha már lejár az ellátásod. Nem hagyatkozhatsz ennyire másokra (szüleidre, párodra), még ha tökéletesen meg is bízol bennük.
Egy kicsit kezd el magadat önálló, felnőtt emberként szemlélni, aki felelős saját magáért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!