Mit gondoltok a gyermeknevelésről?

Szia két kislanyt nevelek 6 es 4 evesek.

Mit mondjak eleg aktiv gyerekek es nekem is amnak kell lenni melletuk.A nagyobb most ment suliba ezert vele most meg tobb gond van.Szigoru vagyok de igazsagos.Tudniuk kell hogy em parancsolok es nekik engedelmeskedni kell.pl este 8ora megvolt a furdes vacsi akkor irany az agy egy mese es alvas.Nem sirnak mert ez marr termeszetes.

De ugyanakkor ha megerdemlik akkor nagyon sok dicseretet kapnak es puszit :-)

Nálunk ez igy megy.Bàr van hogy.kicsúszik a gyeplő a kezből.

Én már felneveltem két gyereket.(23 éves fiú és 21 éves lány)

A gyereknevelés mindig egyéni. Nincs olyan, hogy ezt kell vagy azt kell csinálni, hogy a gyermek idővel tisztességes felnőtté váljon.

Vannak dolgok amit a szülőknek kell megtanítani, elfogadtatni a gyerekkel, és vannak dolgok amit maga a gyermek egyénisége, viselkedése ad.

Én ezért utálom ha valaki azt írja, hogyha a rossz a gyerek vagy felnőtt, hogy " elgondolkodom, mit rontottam el" Sok esetben nem a szülői nevelés hiánya, vagy rosszul nevelés a gond.

A gyerekeimet sem lehetett egyformán nevelni. Míg a fiam eleven, fürge, gyors észjárású volt, aki már 3-4 évesen leste az alkalmat, hogy mikor tud valami csínyt elkövetni, addig a lányom vidám, játékos, mindig alkalmazkodó, illedelmes kislány volt, aki sosem csinált semmi galibát. A fiamnál erősebb volt a szülői szigor, ő többet állt a sarokban büntetésből. Tizenévesen amikor már a szülő lazít a szabályokon a fiam könnyebben tudott érvényesülni a nagyvilágban, könnyebben elengedtük, bár volt aggódás érte is, de a lányomért erősebb volt. Bár a lányunk is megkapta a maga szabadságát, mehetett ha menni akart szórakozni, de az ő esetében ott volt az a gyomorgörcs amíg haza nem ért.

Én egy dolgot tartottam fontosnak. Úgy neveltem a gyerekeimet, hogy mindig merjenek beszélni, szólni vagy ha valami nem tetszik akkor nyugodtan álljon elém mondja el. Egész kis korban ez érvényesült így hamar önállóan döntöttek az öltözködésben, abban, hogy milyen frizurájuk legyen stb.

Ma a gyerekeim tisztelettudóak, értelmesek, okosak, és ami a lényeg nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk ahogy a sorsukat alakítják.

Ezt nem lehet megmondani, van pár alapdolog, de az a jó, ha a gyermek személyiségét is figyelembe vesszük. No meg a sajátunkat sem cserélhetjük el...

Nem korlátoznám túlzottan, az tuti, persze mi az, hogy túlzottan? Mivel még nincs gyermekem, nem tudhatom, hogyan fogom nevelni, ha lesz, írtam már, hogy ez azért a gyermeken is múlik. Van, akinek direkt szüksége van szabályokra, a másik addig jó, amíg nem próbálják túlságosan fegyelmezni :) Én az utóbbi csoportba tartoztam s anyám hagyott is békén, a saját kis körömben. Ahol metsszük egymás köreit, ott természetesen nem csinálhatja mindenki, amit csak akar, figyelembe kell venni a másikat is. De amikor a szülő mindenféle apró magándologban irányítani akar, az elég szomorú.

Nyilván meg akarnám tanítani fontos dolgokra, amik kellenek az életben, nem kis részben példamutatással. Extra "na most én nevelni fogom" dolgokat nem csinálnék, az élet adja a dolgokat, ha valamit nagyon rosszul csinál, megbeszéljük, ha nem tudja, kérdez és megmondom... Mindenképpen nagyon jó, baráti kapcsolatot szeretnék kialakítani a gyermekemmel, hacsak lehet (nem olyan az élet hozzám, hogy gyökeresen más, velem teljessséggel inkompatibilis személyiséget kapjak, az nem gond, ha más, sőt, belőlem kettő az kemény dió :P), s tisztelni fogom a jogait. Önálló, külön emberi lény, nem nyomhatom el, az kegyetlen dolog arra a tizensok vagy huszonpár évre. Amúgy sem vagyok az a mindent megszabó fajta, aki nem bírja elviselni, ha valaki más.

2 kisebb gyermek anyukaja vagyok, es a legfontosabbnak tartom mar a gyerekvallalasnal eldönteni: miert akarok gyereket?

En ugy döntöttem, azert, h jobb legyen a vilag. Gondolom, sokan masok is... Aztan amikor a gyerek elkezd kapcsolatot kialakitani masokkal, ugy tünik, mintha ezt az eredeti celt sokan elfelejtenek, vagy hamarosan fel is adnak, mostanaban - tisztelet a kivetelnek! - kis egoistakat akarnak a szülök. Azt hiszik, akkor tud majd ervenyesülni, ha mindenki felett uralkodik, büszkek ra es erre buzditjak, a butasagokra legyintenek raszolas helyett (vagy raszol, de nem tesz, hanem tovabbra is hagyja csinalni...stb). Indok: mert masok is ilyenek - tehat bar magukrol megingathatatlanul azt gondoljak, a legjobbat teszik, valojaban tehetetlenek ezek a szülök.

Javasolnam tudatosan gyereket vallalni, tudni, h miert, celokkal! Ha ez megvan, a gyermeknevelesre, ahogy irtak elöttem, nincs fix recept, mert ahany gyerek, annyi szemelyiseg, aztan a szülök is masok... Sztem alapvetöen nem kell "nevelni" a gyereket, hanem a felnövese, fejlödese soran tamogatni, es helyes ertekrendet atadni(földi elethez alkalmazkodast). Elsösorban jo peldakat mutatni, mert peldak utjan tanul. Az elsö evek kesöbb potolhatatlanok a fejlödesben. Büntetni 4-5 eves kor elött nem nagyon van ertelme, haszna plane nem. Alapvetöen sokat magyarazni, meggyözni es nem a testi fölennyel elerni vmit. Szeretet, rendszeres napi idöbeosztas (reggeli, esti ritualek), hatarozottsag, következetesseg, sok türelem es idö, humor, jatekossag, sok mese es zene, elegendö mozgas.

Es ha mindez sikerül, akkor lehetöleg meg boldognak is lenni, hogy ezt lassa es ezt a viselkedeset, mint peldat vegye at! :))

A PET cimü könyv iranyelveivel ertek egyet, müködik.

Fiatal vagyok, nincs gyerekem de velemenyem van. Az, hogy nem mindenkinek valo (peldaul en sosem akarok). Ezt fel kell ismernie magaban az embernek, a tobbi embernek pedig igenis tiszteletben kellene tartania a donteset mert en mar gyerekkorom ota tudom/erzem, hogy nekem nem valo az anyasag es akarkinek mondom, mind probal meggyozni, hogy marpedig nekem is lesz(nek) mert annal csodalatosabb dolog nincs a vilagon, blablabla. Hat, hadd dontsem mar en el, hogy nekem mi a jo, nem? En sem akarom oket meggyozni, hogy szerintem meg az a csodalatos, ha az ember kotottsegek nelkul utazhat a vilagban. Rosszul esett, mikor leneztek emiatt de mar nemerdekel.

Masfelol megkozelitve a gyerekneveles hatalmas kihivas, stressz, felelosseg, elkotelezettseg (amit en sosem szeretnek megtapasztalni). Barcsak lenne egy teszt-szeruseg amin at kellene mennie mindenkinek aki gyereket akarna, es csak annak lehetne aki jol teljesiti mert szegyen, milyen "szulok" vannak a vilagon :(