Mi ez az új felfogás? Miért néznek le amiatt mert relativ fiatalon lettem szülő?

Én azzal nem értek egyet, ha valaki 18-19 évesen már gyereket vállal, esetleg néhány hónapos kapcsolat után, vagy akár valamilyen okból az apa nélkül... plusz ha valakinek nincs semmi biztos háttere. Se megtakarítás, se lakás, semmi, aztán meg panaszkodik, hogy nehéz az élete a három gyerekkel. De nekik se szólok semmit, mert őszintén nem érdekel más emberek élete, meg hogy mit csinálnak vele.

23 évesen, 2 év után, pláne, ha a szüleid biztosítanak neked mindent, igazán nem korai. És még mindig sokkal több a fiatal anya, mint azok, akik inkább utaznak, karriert építenek, stb.

Kizárt dolognak tartom, hogy téged valóban teljesen idegen emberek szólítanának le az utcán sétálva, hogy hogy mertél gyereket vállalni 23 évesen.

Az anyukák sokkal agresszívebben szoktak nekiugrani a gyerekteleneknek, főleg itt a gyakorin. De a hétköznapi életben ők sem foglalkoznak azzal, hogy más mit csinál...

Vagy ha neked ilyen ismerőseid vannak, akkor javaslom a költözést valami fejlettebb városba.

Az egyik az, hogy aki azt mondta a semmire vállalsz, az biztos nem tudja, hogy anyukadeknak vállalkozása van, ahol neked gyes után is megvan a helyed, magyarán lesz bevételed. Így elég tutira mentél, még ha nem is dolgozol, szóval az illető meg nem ismeri a helyzeted, csak ugatott egyet.

A másik, én is ismerek 18 évesen szülő, most már 4 gyerekes anyukát, aki összesen fél évet dolgozott, viszont férje Igen jól áll anyagilag, szépen élnek. Ha a gyerekeknek mindenük megvan, akkor miért lényeg mióta házasok, hány éves anyuka vagy hogy dolgozott e valaha? Nem az a legfontosabb, hogy a gyerek jól éljen? Ha ezt apuka egyedül képes végrehajtani, az külön szerencse!

A harmadik, múltkor itt írt egy 3 gyerekes anyuka, hogy őt lenezik, megszòlják a sok gyerek miatt. Az igazság az, hogy senkit nem érdekel. Üldözési maniatok van. És vhogy azt kepzelitek, lepten nyomon ti vagytok a téma. Ismerem ezt a típust, azt hiszitek ti vagytok a világ közepe, tökmindegy miért.

Biztos fiatalabbnak néznek. Ha meg idősebbnek néznének, akkor meg az lenne a baj, ha több gyerekkel sétálnál, akkor meg az. Más életével kapcsolatban mindenki okosabb:) A kérdés inkább az, hogy miért érzed magad bizonytalannak? Miért veszed magadra ezeket a megjegyzéseket, az elismerő, vagy irigykedő pillantásokat pedig miért nem? Fontos neked, hogy erősítsenek meg, hogy te jól csináltad?:)

Ahány ember, annyi vélemény, jobb, ha ehhez hozzászoksz. Hogy a kérdésedre is válaszoljak, sokan valóban felelőtlenül vállalnak gyereket fiatalon, szakma, munkatapasztalat nélkül úgy, hogy ha egyedül maradnának, nem valószínű, hogy el tudnák látni a gyermeket. Szerintem ez az ő dolguk, az ő életük, de a társadalmi norma jelenleg nem az, mint korábban, hogy menj férjhez minél fitalabbon, egy kb. 10 évvel idősebb, már valamennyi egzisztenciával rendelkező férfihoz, aki eltart, és szülj neki minél több gyereket, hanem végezd el a sulit, legyen munkatapasztalatod, hogyha bármi nem jön össze a kapcsolatban, akkor egyedül is képes legyél ellátni a gyereked, és persze előtte érzelmileg is nőj fel annyira hozzá, tudj saját magadért felelősséget vállalni, saját magadat ellátni.

Számomra ez a hozzáállás szimpatikus, mert sok szempontból sokkal biztonságosabbá teszi a gyerekvállalást, azzal viszont nem értek egyet, hogyha ezek a feltételek adottak, akkor 23 évesen miért ne lehetne gyereket szülni? Ha valaki 18 évesen szakmával a kezében dolgozni kezd, és 20 évesen gyereket szül, a párjával pedig nem okoz gondot nekik ellátni saját magukat, akkor miért ne szülhetne?

Érzelmileg nagyon változó, hogy ki mikor érik meg. Sokan azt gondolják, hogy egy 20 éves nem lehet elég érett, pedig ha már önmagát képes ellátni, és félre is tud egy kicsit tenni, vágyik is a gyerekre, akkor miért ne lehetne érett. Ha még egyetemre jár, otthon lakik, szülők látják el az más helyzet, de még egy ilyen helyzetben is nagyon sokan képesek felnőni a feladathoz, ha véletlenül csúszik be a gyerek. 50 éve 18-20 évesen teljesen normális volt szülni. Azóta a fiatalok többségének életvitele megváltozott, ezért azokat sem lehet megkövezni, akik felelőtlenségnek tartják a túl korai gyerekvállalást.

Az meg, hogy mit jelent a túl korai, mindenkinél más. Ha neked nem az, akkor miért foglalkozol azzal, hogy más mit gondol róla?:)

Én is belefutottam hasonlóba, holott még anya sem vagyok..

Az unokahúgomra vigyáztam a játszótéren, majd arra járt egy apuka a lányával, magyarázott a lányának, hogy a kislánynak is olyan szép barna haja van, mint neki stb..

Majd jött a kérdés, hogy a testvérem-e?!?! Hát mondom az unokahúgom..erre megjegyezte, hogy gondolta, mert elég fiatal vagyok. Én még viszonylag beszélgetős, kedves akartam lenni, mondtam, hogy majd 5 év múlva, erre még vágta a fejeket (arra jelezve, hogy szerinte akkor is fiatal lennék).

Őszintén nem tudom mit gondolt hány éves vagyok, arról nem is beszélve, hogy szerintem önmagában az a kérdés, hogy a testvérem-e... Hát mondjuk ha nem is biztos benne, akkor kérdezze meg, hogy az én kislányom-e és akkor legfeljebb kijavítom kedvesen, hogy nem, ő az unokahúgom. Na de eleve így.. lehet én voltam túl érzékeny, de szerintem végtelenül bunkó volt ezzel. Képzelem mi lett volna, ha azt válaszolom, hogy az anyja vagyok..

Egyébként 24 vagyok, tehát annyira nem fiatal.. Nyugodtan vállalhatnék gyereket, mert minden adott, egyszerűen mi még nem szeretnénk.

Szóval nem teljesen az, mint a kérdező helyzete, de egészen hasonló. Fel is csesztem magam rajta.

Óóó én nagyon örülök neki ha fiatalabbnak néznek a koromnál. :)

Azt viszont kevésbé értékelem, hogy láthatóan húzza a száját valaki arra, hogy esetleg a picurka, aki velem van, a gyerekem. :) Ráadásul mikor mondom, hogy majd 5 év múlva, akkor is húzza a száját. 15 évesnek nézett vagy mi?!?! :D Komolyan el nem tudom képzelni mi járt a fejében..

#28