Szerintetek ha egy nő otthon van a gyerekkel, a férj pedig sokat dolgozik, elfogadható az a hozzáállás, hogy mindent csak a nő csináljon, mert ő van otthon?

"...valljuk meg, mennyivel jobb és nyugodtabb itthon lenni mint dolgozni..."--- már akinek. Akkor neked nem melós a gyerekkel, nyugis típusú.

Egyébként nálunk hétkönap elég keveset vállal be apuci, én malőrködöm végig estig a gyerekkel ill. háztartási dolgokkal, hétvégén többet, pár órát. Én hulla fáradt vagyok mindig. A hétköznapot még csak- csak bevállalom háborgás nélkül, de a hétvége mindkettőnknek "szabadnap", közösen kellene elfelezni. Ha visszamegyek dolgozni, akkor kié lesz a munka nagyobb része, ha a gyerekkel való teendőket addig nem hajlandó megszokni?

Szerintem ez egyébként a férfi beállítottságától függ. Aki akar az munka mellett is talál időt/energiát arra hogy a gyerekkel foglalkozzon és/vagy besegítsen a háztartásba.

Aki meg nem akar segíteni még a gyerekkel se az nyugodtan hivatkozhat arra hogy bezzeg az asszony otthon volt egész nap ő meg dolgozott és fáradt...

Én soha nem értettem, hogy hogyan lehet egy kisbabával/kisgyerekkel, egész nap, reggeltől estig a háztartásban tenni-venni.

Reggel felkelünk, reggeli, felöltözés, majd a lányom eljátszik egy kicsit, vagy "segít", addig én rendet teszek és felrakom az ebédet. Míg fő az ebéd (nem kell ott állni felette folyamatosan!) megint tudok a kiscsajszival foglalkozni.

Amúgy a főzés nem több 1, nagyon mx 2 óránál de akkor már sütit is sütöttem a hamihoz, dőzsi van...

Délután amíg alszik vagy teszek-veszek megint, vagy alszom vele, esetleg olvasok. Játszótérre is járunk, ergó ez az idő sem a takarításról szól. Este, mikor a férjem már itthon van, szívesen vannak együtt, akkor is van egy pici időm tenni-venni, de nem sok. Ennyi idővel a lakás tiszta, nagyjából rend van, nyilván tökéletességre felesleges törekedni, a gyerkőc úgyis szétpakol.

Mit lehet csinálni a háztartásban hétfőtől péntekig EGÉSZ NAP???

Ja, és még valami (utolsó vagyok), amíg dolgoztam, minden nap 5-6 között értem haza, sokszor hétvégén is menni kellett, a lakás mégis rendben volt. Ha úgy megy sokaknak, akkor gyermek mellett mi a fene tud felhalmozódni úgy, hogy a férjnek kell még mosogatni meg elpakolni, stb.

Akkor ez inkább a kimerültségről szól, nem arról, hogy a sok dologtól nem fér bele az időbe...

Igen,amikor itthon voltam,én megcsináltam mindent.

A férjemnek fizikai munkája volt (ásás vagy láncfűrészelés egész nap-itt pont az a lényeg,hogy max délben 1 órát állhatnak meg,ha láncfűrészezik,akkor is sajnos).

A mi fiunk is refluxos volt,mellette a gyomra is beteg volt,szondával etettük pár hónapig.

Amikor nem voltam itthon,mert iskolába mentem,akkor a férjem látott el mindent.(heti 2-3 délután,3.szakmámat végeztem el így)

Most,hogy dogozom,a férjem van itthon,ő csinálja meg,amit tud.

Nálunk kertes ház van,ha ház 125 négyzetméteres.

Fűnyírás 4000 (nem 400) négyzetméteren,locsolás napi szinten 2 óra.A locsolást akkor szoktuk megcsinálni,ha kint van a gyerkőc is,a fűnyírást meg darabokban,amikor délután alszik.

Szerintem meg kell tudni oldani,hogy mindkét félnek jó legyen,beszéljétek át,hogy neked sok és mondjuk szombaton 10től 11ig vigye le sétálni a kicsit.Aztán máskor meg délután,vagy nem tudom.