Elmondjam ezt a kisbabás barátnőmnek?

Ha barátnőről van szó, én mindenképp megpróbálnám felhívni rá a figyelmét óvatosan.

Persze, nem szép a férj részéről, hogy ezt így tárgyalta ki, de neki ezt épp olyan kellemetlen elmondani a feleségének, mint ahogy nektek is ezt megbeszélni. Az ember ilyenkor vár arra, hogy hátha valami változik. Addig pedig neki is el kellett mondani valakinek. A nőt is számon lehetne kérni, hogy miért nem a férjétől kérdezi meg, hogy mi a probléma.

No de én lehet első körben azt csinálnám, hogy elmennék a barátnőmhöz és rávenném egy kis közös szépítkezésre, közben vigyáznék a gyerekre. A fogyás nem fog menni egyhamar, de sokat jelentene, ha pl. rávenném, hogy befessük a haját, kisminkelném, elkísérném vásárolni. 9 hónapos gyerekkel azért már valahogy meglehet oldani egy kis közös shoppingolást közösen. Vezesd rá ,hogy Ő ugyanúgy nő és hozd meg a kedvét az üde kinézethez. Kicsit dobja fel magát, hogy a férje is észrevegye, tesz magáért valamit. Nem fog egyik napról a másikra egy dáma lenni, de valahol el kell kezdeni.

Esetleg a férjeden keresztül adhatnál tanácsot a másik férjnek: ő maga vállaljon be gyerekfelügyeletet, küldje el a feleségét fodrászhoz, kozmetikushoz, ruhát venni, aztán nagyon-nagyon dícsérje meg, ha hazaért. Ha ő maga nem mondja meg vagy nem vezeti rá a feleségét, mi baja vele, akkor mégis ki a bánat?

Azért a barátnőd is megér egy misét. Én is hasonló típus vagyok, mint ő, híztam, nem mindig úgy nézek ki, mint aki épp a szépségszalonból jött. De a férjem ettől még kíván. Ha nem kívánna, akkor először is próbálnék adni magamra, mielőtt arról panaszkodnék másnak, hogy már nem kíván. Az "adni magamra" nem azt jelenti, hogy plázacicát kell faragni magunkból, csak csupán alapvető higiénia: hajat mosni, a körmöket rendben tartani (ha nincs idő mindig újra körömlakkozni, akkor ne lakkozzon, egy pici baba mellett amúgy se használnék rendszeresen körömlakkot, körömlakklemosót), venni egy nyamvadt tisztító arcpakolást, egy-két hetente felkenni. Itt kellene kezdeni. Meg ha már melegítőben is flangál az ember, abból is létezik a szétnyúlt-szétmosott igénytelen ocsmányság, ha ilyeneket hord, inkább alkatnak megfelelően jól szabott, csinosabb darabokat is be lehet szerezni.

Az is lehet, hogy a barátnőd elhanyagoltsága és a férje elfordulása közt nem szimpla ok-okozati viszony van, hanem a két folyamat visszahat egymásra. Ha úgy érzi, nem kívánja a férje, egyre jobban utálja magát, és ezért egyre kevésbé törődik magával. És persze a férj ettől még kevésbé kívánja. Ha a férj tenne valamit a felesége önbizalmának megerősítése érdekében (lásd az irományom elejét), akkor talán megszakadhatna ez az ördögi kör.

En is mondanam neki, a tobbiek jol leirtak, hogy.

Ha igazi jo baratnod, vezesd ra. Legkozelebb kerdezd meg, hogy mi lenne ha elmenne hozzatok, befestened a hajat, vagy menjetek el egy delutan szepulni. Mond, hogy te szereted nonek erezni magad attol, hogy babad van, vezesd ra valahogy.

Nekem 12 hetes a babam, nalunk is ez van, nem kivan a ferjem, nem szeret mar. Pedig en bem hagytam el magam. 1 kg plusz sincs rajtam, apolom magam, itthon is normalisan oltozkodom, pudert rakok stb, es megsem.

Ugyhogy en orulnek, ha " csak" az elganyagoltsag lenne a baj. :(

Nyugodtan tedd szóvá, talán még hálás is lesz.

Én is olyan voltam mint az említett anyuka. Egyedül plusz kilóm nem volt, de szakadt melegítő, zsíros haj az volt rendesen.

A férjem meg a barátja elmentek bulizni és a srác barátnője át jött hozzám borozgatni addig. Ő eleve az az igazi mindig tipp-topp csajszi még vasárnap otthon is szépen felöltözik, haj, köröm, smink mindig toppon van.

Akkor este úgy kiosztott hogy miért nem adok jobban magamra hogy csak pislogtam mint béka a kocsonyába. Tényleg meg se tudtam szólalni, de hatott és egy pillanatig nem nehezteltem rá, sőt hálás is voltam/vagyok neki. Másnap az összes melegítőm a kukába landolt. A pipere cuccaimat leporoltam :)

Aranyos baratno vagy :)

Hatha a fodraszkodas majd jot tesz holnap :)

Sajnos nekem nincs semmi ilyen baratnom a kozelben.

Azért én helyedben a pasassal is eldumálnék, mégis hogyan képzeli, hogy a barátjának mindent elmond, de a SAJÁT párjának képtelen...

Undorító, sunyi dolog. Mi ezért mentünk szét - mert rajtam kívül mindenkinek panaszkodott, de ahhoz gyáva volt, hogy elém álljon, és nekem mondja a gondját. Fél év elég volt hozzá...