Mit tennétek a helyemben a nagyival kapcsolatban?

Kisóvodás a kicsi. A mama vette el, apára fogta, és anyát hívták fel, a gyerek kérésére. Nem kéne cumi tényleg, de nem szopogatja egész nap, reggel amíg kómában van, szokta szopogatni, ez kb. 10 perc. És igen, nekem is ez a bajom, ne más döntse el. De ha elveszi, ne kenje az apjára, aztán hívogassanak engem.

De nem is a cumi a lényeg, hanem az, hogy nem ezek az elvek, amik mentén elképzeljük a nevelést, mint írtam, gyakoriak a hasonló konfliktuskerülő hazugságok.

Tehát ti igénybe vennétek a gyerekfelügyeletet így is, vagy nehezebbé téve egyes hétköznapokat, nem kérnétek inkább belőle? Mert valóban nagy segítség, amiért hálás is vagyok, de nem tudom, hogy nem nagy ár-e amit fizetünk érte hosszú távon.

Nem tudom, hol írtam, hogy nincs kommunikáció. Nyilván sosem hagytam szó nélkül az ilyesmit.

Sajnos ezen már túl vagyunk, elég sokszor elmondtuk mindketten, de egyszerűen vannak emberek, akiknek hiába beszélsz. A cumi elvétele is pont ez a szitu, okosabbnak gondolja magát, csinál valamit, majd nem vállalja fel a konfliktust a gyerekkel. Szóval nem egyenes.

Már ne haragudj 7-es, a cica nem egy megfogható valami, azért szokták rá fogni. Apa viszont nagyon is létezik és nem ő volt. Azt kellett volna mondani, hogy eltettem, mert nem kell, én is ilyesmit szoktam. Kérem, odaadja és kész. Ezért volt akkora cirkusz, hogy nem bírt vele a mama, mert kétségbeesetten kereste, mérges volt az apjára, nem értette ő sem, hova tűnt hirtelen és miért. Ezt én sem értem. Azért engem hívtak, mert őt nem lehet elérni a munkája miatt. És ott van benne a hazugság, hogy egy ilyen egyszerű dolgot nem mer felvállalni egy kisgyerek előtt, inkább rákeni másra. A gyerek persze nem hülye, érezte, hogy valami nem kerek, ezért lett cirkusz belőle. Már rég nem a cumiról szólt addigra, hanem becsapva érezte magát, jogosan.

Ma este megkérdeztem kicsit a mama jelenlétében, hogy tudja-e ki vitte el a cumit. Azt mondta, az apja. Én meg megmondtam neki, kérdezze meg a mamát mégegyszer, a mama meg csak lapított. Ezután én elmondtam neki. Újra elmondtam a mamának, hogy ez nem jó, mi nem így kommunikálunk a gyerekekkel, nem vesszük őket hülyére. Biztos, hogy erre túl érzékeny vagyok, de szerintem ez a lekezelési mód rossz. Úgy döntöttem, nem kérünk belőle többet, csak velünk együtt lesznek a mamával. De lehet, hogy majd lecsillapodok, most ez a sokadik ilyen volt és eléggé kiakadtam.

8-as, lehet, hogy igazad van. Sajnos én úgy nőttem fel, hogy nem igazán hihettem el pont ezek miatt semmit, lehet, hogy ezért vagyok rápörögve a témára. Nem bírom a hazugságot a gyereknek. És tegyünk különbséget itt, nem a húsvéti nyuszira gondolok.

Köszi mindenkinek, el fogok gondolkozni.