Ti vállalnátok még egy babát így? (nem anyagi kérdés)
A férjemmel mindig is 2 gyereket terveztünk,
most született az első, 7 hetes, imádjuk. Csakhogy terhességi toxémiám volt, az a ritka fajta, ami nem jár fehérjevizeléssel, így sokáig nem is tűnt fel, mert a vernyomásom csak enyhén volt emelkedett. 38 hetes voltam már, mikor hirtelen felugrott, és nem tudták lenyomni, 3 nap kórházban fekvés után inkább az azonnali császár mellett döntött a dokim, mondván, már érett a baba úgyis, jobb lesz neki kint. És ekkor ért a meglepetés: mindössze 2200 gramm volt a kislányunk. Hála az égnek már biztos, hogy más baja nem lett, "csak" a lepény keringése volt már rossz a toxémia miatt, és nem táplálta őt rendesen.
De a dokim szerint egy következő terhesség esetében nagy az esély rá, hogy újra toxémiás lennék. És hát ugye azt senki nem tudja nekem garantálni, hogy megint csak a végén durvul el a helyzet, és megint megússzuk egy kis súlyú, de egészséges babával.
Szerettem volna 2-3 év múlva még egyet, de félek. Nem akarok hetekig kórházban feküdni, ha esetleg korán kezdődik, pláne nem hiányzik egy koraszülött, ne adj isten tartósan beteg baba, az meg főleg nem, hogy mindkettőnknek komoly baja legyen. Volt egy vetélésem, most egy toxémiás terhesség... Úgy érzem, nem kéne addig kihívni magunk ellen a sorsot, míg nagy baj nem lesz. A férjem megérti az álláspontomat, de látom rajta, hogy elszomorítja, hogy nem lesz tesó.
Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Mernétek még egyet vállalni, tudván, hogy jó eséllyel probléma lesz?
Nem tudom, miért pontoztak le, én zöldet nyomtam, már csak azért is, mert te átélted ezt, ráadásul súlyosabb formában, mint én, tudod, hogy miről beszélek... Ha lenne lehetőség a toxémia megelőzésére, vagy gyógyszer a kezelésére, más lenne, de így... Nem mindig ilyen szerencsés a dolog kimenetele, lehet nagyon koraszülött, súlyosan beteg baba is a vége. Vagy halott baba és/vagy anya. Nem olyan egyszerű ez, hogy ha mondogatom, hogy minden rendben lesz, akkor úgy lesz :(
Ha nem lenne még gyerekem, akkor talán megkockáztatnám, de már érte is felelősséggel tartozom.
válasza:Elnézést, hogy kifakadtam, nem kellett volna foglalkoznom velük.
Mi nem "csak" a toxémia miatt döntöttünk így, hanem a méhen kívülim is nagyon rizikós volt, sok vért vesztettem. Túl sok volt már nálunk a probléma.
Amit hallok/olvasok, az első toxémiás terhességet követően a másodiknál a legtöbb esetben gyógyszerrel kordában tartható a betegség, enyhe fokú, vagy egyáltalán nem "jön elő". Mindenkinek szíve joga eldönteni alapos megfontolás után, hogy vállalja-e a kockázatot vagy sem. Én csak leírtam, hogy mi hogyan döntöttünk.
Jó egészséget kívánok Neked és a Kicsinek is!
válasza: válasza:Nagyon nehéz döntés előtt álltok! Ha bevállalod és minden rendben lesz Veletek, akkor tök jó, és mindenki boldog. De ha újra előjön a toxémia és baj történik ,akkor csak magadat fogod hibáztatni. Életed végéig.
Nekem a 3. babám lett korababa nem ez miatt. A PIC-en akkor éppen 4 olyan baba is volt, akiknek toxémia miatt kellett idő előtt megszületniük. 2 anyukának is a 2. terhesség, 2. toxémia.
Én lehet, hogy nem vállalnám a helyedben a kistesót. Inkább 1 egészséges gyerekkel boldogan, mint .......
válasza:
válasza: válasza:Nálam hasonló a helyzet, nem vállalok következőt, de nekem már 2 gyerekem van. A másodiknál volt súlyos, életveszélyes komplikáció, nem akarok ilyet még egyszer.
Viszont ha csak 1 lenne, elmennék más orvoshoz is, akár többhöz is, amíg meg nem nyugszom, hogy szabad utat adnak, vagy teljesen le nem beszélem magam. Tehát egy szakvélemény nem szakvélemény, több szem többet lát. Kérdés, hogy te mennyire akarsz második babát. Nem biztos, hogy annyira akarod majd 2-3 év múlva. Addig ne gyötörd magad ezzel, élvezd a babaidőt, amíg tart. :)
válasza:Köszönöm mindenkinek a véleményét, különösen a tapasztalatokat. Nyitva van még a kérdés, és valószínűleg az lesz, hogy ha eljön az ideje, konzultálunk egy nagyon jó dokival erről. Ha ő is azt mondja, hogy jó eséllyel kialakul újra toxémia, és nem biztos, hogy ki lehet húzni a végéig, esetleg hosszú kórház lenne belőle, akkor valószínűleg maradunk hárman.
(A 26 hetes ismerősömet egyébként meg kellett végül császározni, született egy alig több, mint 700 grammos babája, most buzgón imádkoznak, hogy túlélje, és ne legyen baja. Azóta mást sem csinálok, mint ölelgetem a lányomat és áldom a sorsot, hogy nekünk ekkora mázlink volt, és nem ez lett a vége)
Azoktól kérdezem, akik bevállalták: ti nem féltetek, hogy rossz vége lesz? Túl korán be kell fejezni a terhességet, és a baba nem éli túl, vagy maradandóan károsodik? Nekem ez a fő bajom, nem bírnám elviselni, ha ez történne, örökké magamat vádolnám.
És egyébként igen, az is nagyon benne van, amit az utolsó ír. Egy 2-3 éves mellett hogy legyek esetleg heteket, hónapokat kórházban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!