Ti vállalnátok még egy babát így? (nem anyagi kérdés)

A férjemmel mindig is 2 gyereket terveztünk,

most született az első, 7 hetes, imádjuk. Csakhogy terhességi toxémiám volt, az a ritka fajta, ami nem jár fehérjevizeléssel, így sokáig nem is tűnt fel, mert a vernyomásom csak enyhén volt emelkedett. 38 hetes voltam már, mikor hirtelen felugrott, és nem tudták lenyomni, 3 nap kórházban fekvés után inkább az azonnali császár mellett döntött a dokim, mondván, már érett a baba úgyis, jobb lesz neki kint. És ekkor ért a meglepetés: mindössze 2200 gramm volt a kislányunk. Hála az égnek már biztos, hogy más baja nem lett, "csak" a lepény keringése volt már rossz a toxémia miatt, és nem táplálta őt rendesen.

De a dokim szerint egy következő terhesség esetében nagy az esély rá, hogy újra toxémiás lennék. És hát ugye azt senki nem tudja nekem garantálni, hogy megint csak a végén durvul el a helyzet, és megint megússzuk egy kis súlyú, de egészséges babával.

Szerettem volna 2-3 év múlva még egyet, de félek. Nem akarok hetekig kórházban feküdni, ha esetleg korán kezdődik, pláne nem hiányzik egy koraszülött, ne adj isten tartósan beteg baba, az meg főleg nem, hogy mindkettőnknek komoly baja legyen. Volt egy vetélésem, most egy toxémiás terhesség... Úgy érzem, nem kéne addig kihívni magunk ellen a sorsot, míg nagy baj nem lesz. A férjem megérti az álláspontomat, de látom rajta, hogy elszomorítja, hogy nem lesz tesó.

Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Mernétek még egyet vállalni, tudván, hogy jó eséllyel probléma lesz?