Mikor megszületett a második, mi lett a nagyobb játszóterezésével?

Én úgy próbáltam alakítani az életünket, hogy az első pár nap után nem volt segítségem, tehát mindent nekem kellett megoldanom. Azaz, a kislányom 1 hetesen már a játszótéren aludt, igaz, hogy kendőben rám kötve, tél volt, nem fázott, melegítettem, a kilógó részeit pedig jól bebugyoláltam. A kisfiam pedig rohangált a játszón, sőt, megpróbáltam én is ugyanannyit játszani Vele, mint a hugi születése előtt, hogy ne érintse rosszul a változás.

Lehet, hogy furám hangzik, de a kislányom beleszületett a már jól kialakult közös életünkbe, amelyen szerintem nem szabad gyökeresen változtatni, mert annak a nagyobb gyermek látja kárát, hosszabb távon pedig a tesók kapcsolatára is rányomhatja a bényegét.

Mi mindent ugyanúgy csináltunk, a hugika mindenhová jön velünk, részt vesz mindenben /persze a maga szintjén/. Nyilván ebben kellett segíteni a picit, ha nyűgösebb napjai voltak/vannak, hozzá is alkalmazkodunk, de elsősorban a jól bevált ritmusunk szerint éljük az életünket.

Hogyan próbálnád megértetni a nagyobb gyermekeddel, hogy miért nem mehet hetekig az imádott játszóterére? Joggal akadna ki. Hiszen nem ő kérte a kistesót /ha kisebb még, biztosan nem/, ez a te feladatod, neked kell megtalálni rá a megoldást.

Egy 2,5 éves és egy 7 hónapos anyukája

Miért ne vinnéd az újszülöttet játszótérre? A babakocsiba/kendőben ő úgyis csak alszik, nem?

Ezzel a hozzáállással a testvérféltékenység hatalmas méreteket fog ölteni.

Minden ugyanúgy kell csinálni, mint eddig. Nyilván vannak helyzetek, amikor a kicsi előbbrevaló, de azért nagyrészt nem érdemes változtatni a kicsi születéséig kialakult életritmuson.

Mi bizony mentünk! nekem könnyű szüléseim voltak, nem esett nehezemre, hogy a 2. születése után 2 héttel már elsétáljunk a játszótérre. A kicsi aludt a babakocsiban, ha kellett, elétettem egy pelenkát, hogy ne fújjon rá semmit a szél.

A 3. gyerekünk születése Mikulásra esett, akkor nem mentünk játszótérre, de a kicsit 3 hetes korától kint altattam, babakocsiban, a 2 nagy meg az udvaron játszott.

Nálunk 5 gyerek van kis korkülönbséggel, nem akartam, hogy a "nagyok" úgy érezzék, miattuk elmarad valamilyen izgalmas program, így mentünk. A legnagyobb macera az úszásoktatásra hordás volt télen, mert nemcsak a 2 nagynak kellett segítenem az öltözésben, de a 3 kicsiről is le kellett húznom a kabátot, overallt, majd visszahúzni, sétálni velük 45 percet, mert hazamenni nem volt érdemes. Ehhez képest a játszótér semmi sem volt.