Hogy vagytok a ferjetekkel a szules ota?

lehet, hogy a férjed megijedt attól a testi elváltozástól, amit tkp. ő okozott neked (fájdalmas szülés, "teher 9 hónapon át" stb.) lehet, hogy tudat alatt behúzta a kéziféket.

látom, hogy szereted a férjed, ő is szeret benneteket - miért nem kérdezed meg tőle szépen, kedvesen, finoman? Jó lenne, ha elmondaná, mi a baja.

első voltam: ne keseredj el, és ne is kezdj aggódni. sajnos, ha ezeket teszed, könnyen elindíthatsz egy lavinát, és utána már nincs megállj a lejtőn. legyél csinos, várd haza finom ételekkel, ne meséld el az egész napot, inkább kicsit várj, amíg ő beszél, legyél pozitív, mosolyogj. ha készítesz neki kaját, tehetsz bele kedves üzenetet, esetleg hetente 1x vmi klassz sms-t stb. Ne mondd előtte, hogy meghíztál, csűnyának érzed magad, nem érzed, hogy kívánatos lennél...

Na, érted :)

Amikor elolvastam a kérdésed, mintha én írtam volna. Nálunk még rosszabb volt vagy lehet még mindig van (merthogy én már tettem lépéseket előre). Tehát a terhesség alatt semmi, majd szülés után az első 6 hónapban semmi és amikor szóvá tettem akkor pedig nagyon ritkán (havonta vagy még ritkábban). 2 gyerekünk van, én elég gyakran fáradt vagyok (a kicsi rossz alvó), nincs segítségem. Ő dolgozik heti 40 órát, nem fizikai munka (annyira fáradt nem lehet). Én már annyira elkeseredett voltam, hogy válásra is gondoltam. Akkor eszembe jutott, mért ne kezdeményezzek én? Fogtam magam és amikor kívántam a szexet odabújtam hozzá. Nem ellenkezett, nagyon is tetszett neki. Utána eszembe jutott, hogy van egy kislakásunk, többnyire üresen áll. A nagyszülő látogatását úgy időzítettük, hogy elmehessünk oda kettesben. A kis változatosság szerintem mindkettőnknek jót tett. Mi lesz tovább, nem tudom, gondolkodom a következő lépésen és nagyban fogyókúrázok és tornázom, hogy visszanyerjem az alakomat. Nem akarok szexmentesen megöregedni.

Próbálj te is kezdeményezni, bejelentés nélkül. Ha látod, hogy fáradt, küldd el egy órára aludni előtte. Pihenés után biztosan jobb kedve lesz.

Hasonló szituban vagyunk/voltunk.

A hétvégén tört meg a jég. :D

A terhesség alatt 2szer voltunk együtt, de nekem már a második nem volt jó, úgyhogy hanyagoltuk. Aztán megszületett a fiúnk, császárral. Kivártuk a 6 hetet. Gyógyszert nem szedhetek, ő meg gumit nem használhat (ritka, de allergiás rá). Vártam, vártam és semmi. Vettem hüvelykúpot. Megmutattam neki, hogy na, ezzel lehetünk együtt... Semmi... Hiába beszéltünk róla, csak beszédtéma maradt. Neki nincs/nem volt semmi gondja, szeret, csak hát "fáradt".

Hétvégén már nagyon elkeseredtem, mondtam neki, hogy fogynom kéne (igaz, hogy most annyi vagyok, mint amennyivel kezdtem a terhességet, de akkor is volt rajtam kb. +10-15kg). Erre mondta, hogy minek, buta vagyok, mert ő így szeret. Este be is bizonyította. Másnap este megint. :D

Azóta megint hiába bújok, fáradt.

Megértem, korán kel (fél 4kor) és a fiúnk velünk van egy szobában, aki rosszul alszik, de jön a hosszú hétvége, majd bepótoljuk remélem a hetet.

Ő sokat segít a fiúnk körül, amikor csak tud, vele van. Ha itthon van, akkor én menjek, csináljam a dolgom, addig ők elvannak. Sőt, hétvégente nagyokat sétálunk hármasban, csakis ő tolhatja a babakocsit. :D

Kezdeményezz, aztán meglátod, hogy mit lép rá. Ha fürdik, menj be hozzá, mosd meg a hátát, ha lefekszik, feküdj mellé, simogasd (persze, csak ha a baba engedi).

Hajrá! Drukkolok!

5,5 hónapos nagyfiú anyukája