A ti párotok mennyire segít bele a baba körüli kiadásokba?

Mi úgymond külön kasszán vagyunk, nem dobunk be mindent a közösbe, viszont megengedhetjük magunknak, hogy nem kelljen számolgatni, ki mire mennyit költ.

A gyerek a miénk, tehát nem besegíteni kell, hanem közösen neveljük, közösen költünk rá. Amíg nem kerestem, nem kellett eltartani, van bőven tartalékom. Ugyanúgy kivettem a részem mindenből, ahogy korábban.

Közös kassza van.

Mielőtt szültem én kerestem többet, most amíg itthon vagyok, addig meg nyilván ő. Hát el is válnék hha nem tenné be a közösbe, m ő keres többet, miközben évekig meg elosztottuk amibe én adtam többet.

Közös kasszán vagyunk, szóval minden bevételünk teljesen közös, abból gazdálkodunk. De az anyagiakon kívül is sokat segít, ha kell bevásárol, és a gyerekekkel is foglalkozik, játszik velük, tisztába tesz, fürdet, akármi. Szerintem ez így normális.

Nem igazán értem a kérdésed, mi az, hogy besegít a baba körüli kiadásokba? Közös gyerek nem? Együtt vállaltátok. Még ha nem is vagytok teljesen közös kasszán, a gyereket érintő kiadásokba kutya kötelessége beleadni. És ez nem besegítés, hanem kötelesség! Miért, Nálatok hogy van?

Nem tudom, miért fél mindenki ennyire ettől az enyém-tiéd dologtól. Csak a nagy miénk van.

Nálunk van enyém-tiéd, ettől még egy család vagyunk és mindent beszerzünk közösen, amire szükségünk van, nem garasoskodunk egymással.

Én szeretem, hogy van tartalékom, ami korábban az enyém volt, ha bármi történne, az enyém lesz. Nem akarok bárkitől is függni, még a férjemtől sem.

Hányszor olvassuk csak itt az oldalon, hogy a nő nem tud mozdulni, mert nincs pénze, nincs hova menni, pedig bárhol történhet válás, még ha ebben a percben nem is tartod valószínűnek.

17, válásra pont felesleges gyűjtögetni, mert hiába van "külön" megtakarításod, a törvény szerint közös, és fele-fele arányban kell osztozkodni, ha arra kerül sor.

Én se értem egyébként a kérdést. Közös gyerek, közös felelősség.

Nálunk ugyan 2 külön számlára megy a bevétel (drágább lett volna a társkártya, mint a meglévő külön számlák fenntartása), de gyakorlatilag közösként tekintünk rá, nincs vita.

A hétköznapokban az alakult ki, hogy a gyerek ruháit én veszem meg, a drogériás kiadásokat én intézem, a férjem rendezi a nagybevásárlásokat, a rezsi egy része az én számlámról megy, a másik az övéről. A nagyobb kiadásokról közösen döntünk, a megtakarítás befektetését közösen intézzük, és van némi szabad mozgásterünk is, amiről nem "kell" beszámolnunk. Mivel a költési szokásaink megegyeznek, nem kell filléreznünk a "zsebpénzen", nagyjából ugyanannyit költünk anélkül is.

Nekem meg az a benyomásom, hogy amíg nincs közös kassza, nem szabad kijelenteni, hogy mi aztán megbízunk egymásban, pedig ez nem ezen múlik. Nem lesz ettől senki kevesebb.

Ami nem közös bevétel, az enyém marad egy esetleges válás után is, nem kell mindent felezni.

De persze ez csak úgy megy, ha egyik fél sem keres jóval kevesebbet a másiknál.