Az itthoniak szerint gonosz vagyok hogy nem veszem föl minden nyekkenés után az 5 hónapos lányomat. Szerintetek ez helyes hogy így viselkednek velem? Nem szeretném fölszoktatni!

Na akkor most mindenki nyugodjon le a p*csába igen is tud egy gyerek hisztizni édes tök mindegy hogy 1vagy 5 vagy több hónapos. Ebből is látszik hogy nem minden gyerek ugyan olyan! Drága kedves válaszolók aki azt mondja hogy a kérdező rossz anya akkor annak kívánok egy hasonló hisztis kisbabát! ;) az én fiam is hisztizett hasonló korban ugyanis a babák ilyenkor fedezik fel a világot és minél több időt a szülővel akarnak tölteni viszont ha épp főz takarít az anyuka a gyerek nem lehet a kezébe! Én leraktam volt egy 10perces hiszti és megértette hogy később tudok vele is foglalkozni. Egy gyereket NEM SZABAD FELSZOKTATNI AKÁRMILYEN KESERVESEN SÍR! Ítélkezzetek csak de még ti is lehettek hasonló cipőben és kívánom is ha már annyira okosak vagytok!!

Piroska

1 nem vagy ettől gonosz,csak azt hiszed ezzel csinálst neki és magadnak jót

2 egy ekkora gyerek nem hisztizik lehet a foga jön és azért szeretné ha felvennéd vagy úgy többet lát.

Kedves 9 én a mai napig felveszem a lanyom és megvîgasztalom ha sîr és soha nem hisztizik sehol csak otthon.erről ennyit.nyugodtam vedd fel ha kéri szerintem,de főleg úgy csináld ahogy nektek jó ne úgy ahogy mások akarják.

A fiam 6éves. Én minden nyekkenésre ugrottam, sosem hagytam sírni.

Teljesen önálló gyerek, eleven, barátságos.

Mindenféle csodamódszer nélkül leszokott a ciciről, átszokott a ringatásról az összebújásra, aztán a saját szobájába.

Egész nap tevékenykedik,játszik, de olyan óránként odaszalad, lehúz egy puszira, és közli, hogy szeretlek,te vagy a kincsem. Aztán megy a dolgára.

Párom fia a csodamódszerekkel lett "erőszakkal" leszoktatva ciciről, meg aludni is sirva hagyták. Az eredmény:

9éves, fél mindenkitől, képtelen az anyján és az apján kívül mással kapcsolatot teremteni. Egy nap átlag 4-6 alkalommal sír, mert apa kikerül a képből, konkrétan vcre is elkíséri, ha itt van, és nem alszik egyedül, otthon anya mellett,itt apa mellett tud csak, különben bepisil.

En alapvetoen ugy kozelitem meg ezt a kerdest, hogy egy ilyen kisbaba csak akkor sir ha valami problemaja van. Az is problema ha egyedul erzi magat, ha szuksege van a szuloi test melegere, ha fel egyedul a sotetben, vagy ha unatkozik. Namost nyilvan szeretem a gyerekem, es azt akarom hogy neki jo legyen.

Szamomra semmifele kifacsart logikaval nem lehet bebizonyitani hogy az jo a gyereknek ha sirni hagyjak. Maximum azt tudom elfogadni hogy ha szerencsenk van akkor nem karos. Evmilliok alatt ugy fejlodott ki az emberi faj, hogy a megszuletett kis csecsemok folyamatosan az anyjukon logtak, nezzetek csak meg a majmokat.

Csak a civilizacioval kitalaltuk hogy az jo a gyereknek ha kulon szobaban egyedul alszik. Hogy miert jo azt igazabol nem tudjuk, de kitalaljuk hogy ha nem igy lenne akkor majd onallotlan, hisztis, stb lesz, de en pont az ellenkezojeben hiszek. Ha egy gyereknek megvan a biztonsag, a stabilitas, akkor kesobb egyre batrabban fogja felfedezni a vilagot, de ezt siettetni nem lehet, a gyereket nem lehet elore lokdosni, ahogy a buzat sem lehet kifele rangatni a foldbol hogy gyorsabban nojjon.

Konnyen el tudom kepzelni hogy a sotetben egyedul sirva hagyas kesobb negativan befolyasolja a szulo-gyerek kapcsolatot, a bizalmi legkort, vagy a gyerek magabiztossagat, nyitottsagat a vilagra.