Miért vannak olyanok akik direkt a rosszat mondják neked? Hogy elrontsák a kedved? Ez nekik öröm?

Azért van ennek egy másik oldala is.

Az én munkahelyemen vannak tanulók, tanár ugyan nem vagyok, de kell velük foglalkozni, gyakorlatból is osztályozzák őket.

Én is inkább a "rosszakat" vagy inkább hiányosságokat szoktam mondani, és vagy egy tanuló, aki már megkérdezte tőlem ugyanezt, amit most te.

Én úgy vagyok vele, hogy amit jól csinál, az természetes, soha senki nem fogja megdicsérni azért, ami elvárható tőle.

Ha viszont valamit nem jól csinál, akkor persze, hogy mondom neki, másképp hogy fenébe tanulna a hibáiból, ha azt se tudja, hogy mik azok a hibák?!

Erről szól a tanulás, nem?

Hogy fejlődjön másképp, ha nem mondom neki mit csinál rosszul, mit hogyan kell másképp csinálni?

Dicsérni értelem szerűen akkor szoktam, ha mondjuk az elvártak fölött teljesít, vagy tényleg olyat csinál, ami a szintjéhez képest kiváló.

Amúgy ha valamit megcsinál 10-szer jól, azt nyilván nem fogom megdicsérni 11-edszer.

Mivel gyakorlati oktatás, a gyakorlatra oktatjuk őket, és ilyen a gyakorlatban, az életben se lesz sehol.

Szerintem meg elég szánalmas, hogy csak a rossz van megszólva, a jó nem... elvégre az iskolában a gyerek tanul, tehát az számít teljesítménynek, ha jól csinálja! Ha rosszul csinál valamit, akkor lehet rá mondani, hogy még csak most tanulja..nem igaz? De ha pl valaki matektanár (és ez a hivatása), és egy feladatot rosszul old meg, érthető ha tőle nem ezt várják, hiszen neki ezt már tudnia kell.... őt nem fogják megdicsérni, ha jól oldja meg. De egy diák?!

Nekem sokszor elveszik a kedvem (nem csak suliban, hanem itthon is), hogy ha valami jót csinálok, az fel se tűnik senkinek, de ha rosszat, akkor órákig ezt kell hallgatni... igen is azért néha jól esne egy kis dicséret is... mert minek tanuljam halálra magam, ha ígyis csak lenéznek? főleg ha ahogy a kérdező írta 10 pontból CSAK 9et érnék el...

A gyereket motiválni kell, nem pedig letörni!

Egyébként szerintem az ilyen ember ettől érzi jól magát, ha mindenki másnak mondhatja hogy szr,és ő maga csak a tökéletes!

Nem hiszem, hogy öröm nekik, csak emberek nem egyformán fogják fel a motiváció fogalmát. Van aki arra esküszik, hogy ha hibázik is az ember, akkor is dicsérje, van aki meg arra, hogy a jó közül a hibát emelje ki, mert szerinte annak emlegetése motivál, hogy még jobban teljesítsen.

Nekem sem esik túl jól a dolog, de olyan vagyok, hogy ha megdicsérnek, hajlamos vagyok belefeledkezni a mámorba és megfeledkezek arról, amin még javítani kéne.

Szóval ha én tanítanék, azt hiszem én is a hibákra emelném a hangsúlyt. Én gitártanárhoz járok egy ideje, akit amúgy nagyon kedvelek. Eleinte hiányoltam, hogy nem beszél arról, hogy ezt vagy azt milyen jól csináltam. Később rájöttem, hogy nem azért járok hozzá, hogy a vállamat veregesse folyton, hanem azért, hogy a hibáimat segítse kijavítani. Megtanultam kiszűrni, hogy amiért nem reklamál, az már jó és ha nem szól rám, azt vehetem dicséretnek is.

Itt akárki akármilyen állásponton van, lepontozzátok? :D:D

Egyébként szánalmas, ha valaki szerint egy gyereket nem dicsérni kell, hanem minden tettében hibát keresni.. :) Ezért ilyen lelkibetegek manapság az emberek, mert a legtöbb ember így gondolkodik, és így is "nevel"... az ilyennek sajnálom a gyerekét (addig amíg ő maga nem válik ilyen szülővé).