Volt már olyan veletek, hogy valamire nagyon nagyon sokáig vágyakoztatok, aztán amikor megkaptátok, nem is tudtatok neki annyira örülni, mint ahogy azt elképzeltétek?

Nekem "anyagi" dolgokkal volt ilyen. Lakás, aztán nagyobb lakás. Nagyon vágytam rá, sokat dolgoztam érte. Meglett, gyönyörű, imádom, de boldogabb nem lettem egyáltalán. Pedig azt hittem, hogy valami boldogságfélét fogok érezni. Inkább arra gondoltam, hogy régen ez meg az jobb volt. Végül is mindegy hol van az ember, ha jó élmények érik.

Viszont van ellenpélda is, nagyon vágytam rá, hogy eljussak Szentpétervárra, teljesen véletlenül sikerült, kicsit féltem, hogy nem fogom 100%-ig élvezni, mert túl nagyon az elvárásaim. De minden tökéletes volt, sőt még az elvárásokat is felülmúlta.

kiskorom óta szegény voltam.

néha enni is alig tudtam csak lekváros kenyeret.

gazdag akartam lenni, h mindig sok pénzem legyen.

és hát mik jöhetnek sorra?jó szakma, sok tanulás, -egyetem,majd egy diploma, törvénytelenségek...és a szerencse.

az utóbbi állt mellém!

Csak néha adtam fel egy szelvényt, de akkor este, mikor a számokat kihúzták, az az örömöt , újjongást, amit egymagamban csináltam, szinte senki sem hinné el. A szomszéd még át is jött megkérdezni, hogy minden rendben van-e.

ekkor már önkívületlen állapotban voltam.

aztán mikor az enyém lett az a sok lové, egyáltalán nem olyannak képzeltem.Vmi pluszt kellett volna éreznem de semmi, nem volt benne az amit régen elképzeltem, hogy milyen lesz gazdagnak.

csak volt mit a tejbe aprítani.

aztán most mi van?

egyedül ülök a nagy házamban, barátom, de még ismerősöm sincs.

A soha meg nem elégedés az a jelenség, ami miatt működik egyáltalán az emberi civilizáció. Újra és újra szembetalálkozol vele, mégsem jössz rá soha mi is a baj. Mindegy mit kapsz, mit érsz el, csak addig vágysz rá igazán amíg meg nem kapod. Aztán új célok és vágyak fogalmazódnak meg benned, így sosem leszel boldog.

Ezer meg ezer könyv, film és történet tanulsága, hogy nem a cél, hanem az odáig vezető út a lényeg, de persze senki sem érti, senki sem próbálja felfogni. Megnézel egy ilyen filmet, talán elgondolkodsz rajta egy fél napig, aztán folytatod a boldogság utáni reménytelen hajszát.

A boldogságot nem kell üldözni és nem kell érte megvenni vagy elérni valamit. Megélni kell, azzal amid van, most.

3-as, érdekes amit mondasz.

Mellém még nem állt az a bizonyos szerencse, de egyszer elméláztam tanulás közben és elkezdtem beleélni magamat, hogy megnyertem egy nagyobb összeget. Kb így tudom elképzelni az állapotot amikor a színészek játszanak, hogy "elhiszik", tényleg megtörténik velük, amit színpadra visznek. Nem volt nehéz, mert sokat olvasok :)

Oké, végigpörgettem magamban, hogy kinulláznám a szűk-kevésbé szűk családi köröm adósságait. Van 4 fiatal pár ismerősöm, ők saját lakásra/házra gyűjtenek (ki-ki melyikre) nekik olyan mértékben segítenék, amit elfogadnak, és nem tűnik nekik alamizsnának. Ha arról van szó konkrétan vennék nekik házat/lakást. Húgomék is nemrég házasodtak, most albérletben vannak, nyilván ők is olyan ingatlanba költözhetnének amilyenbe csak akarnak.

Aztán magamra gondoltam, hogy abba a városba költözhetnék, ahová már régóta vágyom a barátaim közelébe, és egy normális, átlagos méretű viszonylag új építésű lakásba. Vennék egy olyan autót, amire már régóta vágyom. Nem luxuslimuzint, mert nem illene hozzám. Drága lenne, egy Mitsubishi EVO X, de Ferrari vagy egyéb hivalkodó sportkocsi eszembe sem jutna, és bőven elég lenne ez az egy jármű.

Van jópár hely a világon, amit megnéznék. Szenvedélyem a karórák, abból is vennék egyet, olyat, amit egy ember kézzel készít az utolsó csavarig teljesen az én igényeimre szabva, ez is nagy álmom. Ennek az árából bőven lehetne venni mérettől függően akár több lakást is, de erre nem sajnálnám a pénzt :) Közben kialakítanék magamnak egy (felső-)középkategóriás passzív jövedelmet, amiből ezt a megváltozott életszínvonalat biztonságosan fenn tudnám tartani.

Aztán, 20 perc alatt ezt végiggondolva rájöttem: és utána? Sok mindenre nem megoldás, ha tengernyi pénze van az embernek :)

Ettől nem lesz társam, aki pedig már nagyon hiányzik az életemből, nem leszek a szó számomra fontos értelmében boldogabb.

Jó persze nem lenne rossz, de rengeteg dologra nem ad instant megoldást, mint azt hinnénk.

Bocsánat Kérdező a hosszú és talán nem teljesen a témába vágó válaszért, de jól esett most kiírni magamból ezt, nem csak gondolkodni rajta :)