Hogy képes valaki a méhéből kikapartatni a saját gyermekét?

Szia!

Nagyon szomorú, ami Veled történt, de kitartás, egészséget, és hamarosan Kisbabát kívánok Neked.

Akkor mondok Neked egy még durvábbat..

Én egy meddő nő vagyok, akinek természetes úton nem lehet babája, csak az orvosok által produkált inszemináció, vagy most jön majd nekünk a lombik.

És amikor volt az inszeminációm, akkor ugye bennt kell maradni egy kicsit a kórházban, mert feküdni kell az inszem után, és amikor egy szobába rakják az abortuszost- aki önszántából megy oda, és nem azért mert pl. méhenkívüli- meg abba a szobába kerül még a terhes nő, aki amniocentézisre jön, no meg én, a meddő nő, aki mindent megtenne egy babáért...

Jó, mi?

9:25ös vagyok! Szerintem jól gondolkozol. Biztos vagyok benne, hogy vagy így vagy úgy, de sikerülni fog a baba. Tudom, hogy nehéz, meg hogy sokan mondják, de ne próbálj meg rágörcsölni, mert attól csak rosszabb. Persze, hogy gondolok a babára, hiszen vér a véremből lett volna és akinek vannak érzései azokat ez a dolog megérint. Viszont annak sem látom értelmét, mint azt csinálni mint a mai kisebbség, hogy szülni,szülni,szülni, majd felnőnek a gyerekek maguktól, mint a gomba. Ezért lesz elkorcsosult társadalom. Aki meg úgy gondolkodik, hogy egy terhesség akár kívánt, akár nem kívánt az betegség, annak csak gratulálni tudok...meg, hogy kimarad a bulikból...most így gondolja aztán amikor majd 5-10 év múlva ezeket a fórumokat böngészi és látja, hogy nem egyedül van azzal, hogy volt x számú abortusza és nem tud teherbe esni pedig mostmár minden meg van csak a gyerek hiányzik, akkor majd rájönnek (remélhetőleg), csak az a baj, hogy előbb cselekszik, utána gondolkodik. Nekem kemény lelki megterhelés volt (az exem még a tanácsadásra sem jött el velem) és nagyon félek, hogy nem lehet babám, de amíg nem lesz, addig aggódni fogok emiatt...

Bocsi, hogy hosszú lett.