Anyukaként hogyan viszonyultok ahhoz, ha valaki "kikezd" veletek? Hogy kezelitek a helyzetet? Jól esik az ilyesmi azért?

Ahogy "nem-anyukaként" is kezeltem :-) Nincs különbság ilyen szempontból.

Jólesik, de egy pont után határozottan és egyértelműen (de udavariasan, többnyire) visszautasítom.

jol esik.. de kicsit furcsának is tartom. tolom a babakocsit, szinte alig élek és valaki meg flortolni kezd velem..

bár a legfurcsább akkor volt, mikor sétáltam 8 honaposan terhesen és megállt mellettem egy auto és megkérdezte a pasi, hogy nincs e kedvem "szerelmeskedni" vele...ooooo NINCS

szoval elég sok degenerált van

Mivel egyedülálló anya vagyok, ezért örülök, ha bókolnak bárhol.

Eddig még nem kezdeményeztem aktívan párkeresést és persze nincs a homlomomra írva, hogy "héé van egy kisgyereke, ne kezdj vele" :), általában mosolyogva megköszönöm a bókot és ennyiben marad a dolog.

Akkor is így teszek, ha egyébként olyan férfitól kapom az elismerést, akivel nem tudnék elkézelni semmiféle kapcsolatot (pl. túl fiatal a 37 évemhez stb.)- mert maga az elismerés azért jól tud esni.

Lassan gyűjtöm a bátroságot, hogy elhiggyem, elfogadjam, hogy valamiért érdeklődnek utánam és ezt pozitíva(bba)n reagáljam le- bár egyelőre fogalmam nincs, hol tudnék ismerkedni korban hozzám illőkkel.

Nincsenek nagy elvárásaim (ellentétben más elvált nőkkel, én nem hiszek abban, hogy kétkézzel kellene kapkodnom minden irántam érdeklődő férfi után :) így minden bóknak örülök, sokszor meglepődöm rajta.

Bevallom őszintén, nálam már nem preferencia sem a házasság, sem a gyermekvállalás- ahhoz már van egy pici élettapasztalatom, hogy ne fussak talán bele nyilvánvalóan méltatlan kapcsolatokba (én sem akarom eltartatni magam, jól élünk, a másik felet sem szeretném, nem jönnek be a házasságból kifelé kacsintgatók stb.)

Szóval persze, hogy jól esik, mint minden más elismerés az életben.