Anyukaként stílust kellene váltanom? Nagyom szeretem ezt a punk-rock stílust. De elbizonytalanodtam, sokan megszólnak.

Kedves kérdező, az a gyanúm, h sajnos nem sok önbizalmad van... :(

A leírtak alapján büszkének kellene lenned magadra! Hiszen jó anya vagy, családcentrikus, fontosak a gyermekeid, jó vagy a szakmádban.

Minek akarsz te másoknak ennyire megfelelni? Oké, van egy szint, pl itt falun , sok köcsög agyon képes szívatni egyeseket, ha nem olyan, mint a többség, szóval egy minimális megfelelés kell az élethez, de az, h a hátköznapokban zenekaros pólód van, meg szereted a punk zenét, mi köze ahhoz , h jó anyuka vagy-e?? Szeresd a punk zenét, bakker, meg a zenekaros pólóidat...

Itt a kérdés sztem csak az lehet, ha munkahelyeden mi az elvárt öltözék, mi a határ OTT. Aztán h emellett vannak-e gyerekeid, meg hogy máshol milyen a ruházatod, az független ettől.

Nézd, ha melóhelyeden a kuncsaftok szólnak meg, akkor türelmesen magyarázd el nekik, h a szubkultúrának is helye van, és pl a punk szubkultúra nagyon szerteágazó, te a magad módján kedveled, és sok más punk zenekedvelő is szolidan vonzódik eme szubkultúrához, márpedig ennek semmiféle alantas erkölcsi nívója nincs. Ha ezt nem fogja fel a kedves kuncsaft, akkor se hagyd megfojtani magad, általuk. Ha ezért nem lesznek többé a kuncsaftjaid, akkor csak az a kérdés: a főnök más ruházatot ír-e elő neked.

Ha nőies az öltözéked a munkahelyeden, de a kuncsaftjaid csupán azért szólnak meg téged, mert tudják rólad a "punk dolgaidat", vagy pl a tetkóid miatt, akkor elmagyarázhatod nekik, amit fentebb írtam, és ha nem értik meg, hát nézd... olyan szakmákban, ahol emberekkel kell foglalkozni, az ügyfélnek se lehet mindent megengedni, még ha látszólag az üzlet rovására megy is... jó hogy nem azt várja el tőled a kedves kuncsaft, hogy mikor és hogyan vegyél levegőt... Állj ki magadért!

ehhh, nagyon nem attól jó vagy nemjó anya valaki, hogy van-e tetkója vagy piercingje... ne hagyd, hogy megbántsanak! de azt csak halkan mondom, hogy arra érdemes felkészülni, hogy a világ már csak ilyen előítélete és a sok gyökér hozzáállása nem fog megváltozni hipp-hopp, tehát vélhetően később lesznek olyanok pl az oviban-suliban (pedagógusok és szülőtársak egyaránt) akik nem fognak kellően komolyan venni, mintha mittomén kiskosztümöt hordanál. Ez van - és érdemes számolnod vele, főleg , hogy téged ez ezek szerint elég rosszul érint.

Nézd, én is ültem eleget Martnesben a homokozó szélén, tudom miről beszélek.... Szerencsére engem nemigen szokott érdekelni, ki mit gondol az öltözködésemről, főleg, hogy van két igazán nagyszerű, okos, szociálisan érzékeny, jólelkű és önmagát mégis érvényesíteni képes gyerekem, akikre nagyon büszke vagyok. Remek kölykök, és nekem ez a mérce, nem az, hogy szomszédmarinéni/akárkifiaborja stb szerint mit kéne vagy nem kéne felvennem...

februárban leszek 33 éves, kinézek vagy 27-nek kb maximum, rajtam is mindig csodálkoznak, hogy két ekkora gyerek, meg hogy 33?!!? szerencsés génjeim vannak, de egyébként szerintem a habitus és a kisugárzás ezerszer többet számít. Ha én így vagyok jól a bőrömben, és így tudom adni magamból azt amire a gyerekeimnek szükségük van, akkor mi a fenének kéne megváltoznom pusztán azért, mert az átlagnak nem tetszik az öltözködési stílusom?! Tehetnek egy szívességet: akinek nem tetszem, az ne nézzen, élje az életét - mi is éljük a miénket és köszönjük, jól megvagyunk a Martensünkben :)

A punk-rock az nem pont arról szól, hogy "lázadok és nem érdekel, hogy mit mondanak mások"?

Ha igen, akkor viszont nem értem az ellentmondást.